Ugrás Svájcba

Lekopogom, de úgy tűnik, a canossa az Orange-gal véget ér, sikerül lassan a feltöltős kártyámból sikerül 1 darab előfizetést varázsolni. Jelenleg kettő van. :)

Folytatás innen

Eltartott egy darabig, míg a többiek leértek. Igazából ketten lejöttek a fogaskerekűvel, ketten pedig visszafelé is gyalog jöttek. Nem akartunk tovább várakozni, úgyhogy hárman felültünk a vonatra, és bementünk Luzernbe, mivel maga a kirándulás Alpnachstad-ból indult (maga a hely: Pilatus).

Luzern szintén egy szép város, ugyanúgy van tó, meg folyó, mint Zürichben.

Valamilyen fesztiválnak nevezett rendezvény volt a Luzern Művészeti Múzeumban, csupa kiöltözött ember, mi meg bementünk közéjük, túrázós cuccban. A gondolatmenet az volt, hogy rengeteg ennivalót osztogattak, hátha kapunk belőle mi is. Sajnos kellett valami kék papír, amit beválthattál, úgyhogy a tervünk kudarcba fulladt, de jól néztünk ki az ünneplősök között hátizsákkal meg sportcipővel. :)

Elindultunk inkább a folyó mentén, keresni valami helyet, ahol le tudunk ülni, bevárhatjuk a többieket, és velük majd enni is tudunk valamit. Közben megcsodáltuk Luzern szépségeit.

A jezsuita templom, a XVII. századból

A Kapellbrücke, egy fából készült híd, ez Luzern jelképe is. 1365-ben épült, a közepén álló torony a régen víztoronyként, őrtoronyként is funkcionált, majd 1993-ban a híd leégett és 1-2 év alatt újra helyreállították.

Belvárosi utcakép.

Az idő elég hamar eltelt, közben megérkeztek a többiek is, és egy olasz pizza után hazafelé vettük az irányt. 
Azt hiszem senkit nem kellett nagyon ringatni, hogy elaludjon, eredményes, de fárasztó nap volt.

Tegnap úgy terveztük, hogy Andyvel elmegyünk valahova biciklivel. Rappeswil volt a cél, de az egyik bringa még kipróbálatlan, úgyhogy arra gondoltunk, hogy megyünk, amíg bírunk, és visszajövünk, ha valami gáz van.

Reggel aztán, mikor találkoztunk, mondta, hogy Nadja, a másik szomszédja kérdezte, hogy nem megyünk-e túrázni velük. Láttam rajta, hogy szeretne menni, úgyhogy kis gondolkozás után rábólintottam, mondván, mi bajom lehet?

El is indultunk, Luzern felé, majd amikor megérkeztünk, kicsit elbizonytalanodtam.

 Ide akarunk felmenni? Igen. Remek, gondoltam, és nem is tűnt olyan jó ötletnek. A tető 2132 méteren van. Ezt akkor még nem tudtam, csak később derült ki.
Első tanulság, végezz némi információgyűjtést, mielőtt túrázni mész.

Nagy levegő, és elindultunk felfelé. Egy computeres csávó, fogalmazzunk úgy, hogy nem túl fitt, 0 edzéssel nekivág egy negyed Csomolungmányi hegynek. Az első 10 perc után arra gondoltam, hogy ez nem lesz egyszerű, pedig akkor még nem is volt túl meredek. A látvány persze gyönyörű volt, ahogy haladtunk egyre feljebb.

Az első pihenő körülbelül fél óra után volt, ott már halni készültem. Az járt a fejemben, hogy ha fél óra után ilyen vagyok, mi lesz később? Az út körülbelül négy óra, persze nekik, akik tapasztaltabbak, mint én. Nekem meg mondjuk 5. Mindegy, megacéloztam magam, és újból nekivágtunk, az immár meredekebb szakasznak.

A kép csalóka, nem volt betonút, csak kb 200 méter hosszan.

Van az a pillanat, amikor már nem nagyon tudod élvezni az egészet, csak arra gondolsz, hogy ez baromi kemény. Kezdem érteni, miért mondták anno Erőss Zsoltra, hogy tudni kell, mikor fordulj vissza. 
Jó lenne azt írni, hogy minden szenvedés és erőfeszítés és fájdalom ellenére megcsináltam, és feljutottam. Sajnos nem. Olyan 900 méter környékén, 1 óra 10 perc után eljött az a pont, amikor végigvezettem magamban, hogy még legalább háromszor ennyi vissza van. Ez nem az a helyzet, hogy elég, ha nagyon akarod, meg tudod csinálni. Vannak határaid, és úgy érzem, én ott már átléptem, vagy 10-15 perccel azelőtt. Meg 25 perccel azelőtt. :) 

 
Ezalatt már a nálam levő folyadék fele elfogyott, és végül kénytelen voltam azt mondani a többieknek, hogy ennyi volt részemről, visszafordulok és lenn találkozunk majd.
Az ereszkedés szintén nem egyszerű, és szinte ugyanaddig tartott, mint felfelé. 
Ezen a hegyen van egyébként a világ legmeredekebben haladó fogaskerekűje, csak hogy érezd, milyen szinten kell felfelé menni, 48%-os emelkedője van.

Nem, ez itt nem a 48%. :)

Leérve aztán kicsit pihentem, megnéztem a tavat, sétálgattam a faluban, és vártam a többieket.

Folytatódik

Azt hiszem, kijelenthető, hogy vége a nyárnak. Hétfőn elkezdett esni, és azóta sem unta meg. A hőmérséklet 17-20 fok körül táncol, de kevesebbnek érződik, és akkor ez itt még nem is az Alpok. Ott vajon mi lehet?

Csendesen telnek a napok, annak ellenére, hogy a bandából az egyik srác holnap elhagyja az országot, de valahogy rányomja magát a hangulatra a borongós idő. Ennek köszönhetően nem is sok kedvem van írni, mondjuk nem is nagyon van mit. Erre mondják, hogy szürke hétköznapok?

Mivel adtam egy esélyt a Windows 8-nak, még mindig az van a laptopon, tegnap gondoltam, regisztrálok az XBOX Live-ra, rádiót hallgatni. Választhattam a tartózkodási helyek közül: Magyarország (magyar), Svájc (német, francia, olasz). Olyat persze nem lehet, hogy külön válasszak nyelvet és országot. Kiválasztottam tehát Magyarországot, majd bejelentkezés után közölte, hogy a rádió nem érhető el ebben az országban. Mókás. Ma azt kell kitaláljam, hogy tudom a regisztrációnál megadott országot megváltoztatni. Azt mondjuk nem tudom, hogy a beállításomra írja ki, vagy az IP cím alapján. Kezdek elszokni ezektől a dolgoktól, lassan egyszerű felhasználó leszek, és szimplán azt akarom, hogy minden csak egyszerűen működjön, ne kelljen geccsölni a beállításokkal, paraméterekkel. Tudom, vegyek Apple-t.

Munkateljesítmény: egyik szombaton felszedték a villamossíneket vagy 200 méter hosszan a munkahely előtt. Délután 17:00-kor egy darab sín, annyi nem volt. Ezen a vonalon 2 járat is közlekedik, ezért rettenetesen kíváncsi voltam, mi lesz itt hétfőn. Hát, gondolom sejthető, hogy ha nem is volt leaszfaltozva, de hétfő reggel lassítva, de teljes vonalon közlekedtek a villamosok. Eszem megáll.

Mondják, hogy augusztus 20. után vége a nyárnak. Lehet benne valami, a héten esténként olyan hirtelen és gyorsan hűl le a levegő, hogy nem is nagyon lehet a teraszon megmaradni rövidnadrág-rövidujjú kombinációban.

Csak pár gondolat ami eszembe jut.

Tömegközlekedés: Zürich kanton több zónára van osztva, és a zónákra lehet venni jegyet-bérletet. Zürich mondjuk 2 zónának számít, amikor vásárolsz, de cserébe az összes busz, vonat, villamos, hajó és vonat használható vele. 1 órás jegyet lehet venni alapesetben, de a 24 órás jegy csak 2*1 órás jegy árába kerül. A havi bérlet Zürichben 81 frank. Ha utazol másik zónába, létezik zóna updgrade, szintén 1 vagy 24 órás.
Jegyet, bérletet szinte minden megálló környékén lehet venni automatából, érmével vagy kártyával lehet fizetni. Papírpénzzel nem, ezt jól meg is szívtam első nap, mert érmém egy darab se volt.
A járművek viszont tiszták, a vonatok kényelmesek, az elővárosiak ráadásul kétszintesek, hogy elférjen rajtuk a tömeg. Azért persze a csúcsidőben így is sokan szoktak állni.

Étkezés, vásárlás: nem tudom, hogyan viszonyítsak. Persze, minden drágább, mint Magyarországon, ha átszámítom. De nem számítom, hiszen a fizetések is nagyobbak. Vannak lélektani határok, amiket nem szeretek átlépni, de ezek természetesen nem kőbe vésett szabályok.
A gyümölcs drága, úgyhogy mindig azt veszek, ami akciós. Szőlő 3.9-ért, szeder 3.5-ért, ilyesmi. Fél kiló epret azért sokallok 5.9-ért.
Nemzetközi hálózatok nincsenek, két külföldi láncot engedtek be, a Lidl és az Aldi. Az összes többi svájci. Mindegyiknek megvan az előnye, a Denner inkább olcsóbb termékeket árul, jobbára csak élelmiszert. A Migros és a Coop az élelmiszer mellett rendelkezik műszaki cikkekkel, ruházattal mint egy szupermarket, és van egy-egy * Citynek nevezett áruházuk is, ez kb. Olyan, mint régen volt a Skála. Többszintes és szintenként különböző termékcsoportok. Lindt csoki inkább a Dennerben és a Coopban van, a Migros inkább Value jellegű termékeket tart. Ja, és nem kapható alkohol, semmilyen formában a Migrosban, azt a Dennerben lehet jó áron venni.  
Némelyik Coop és Migros éttermet és take-away részleget (lacikonyha?) is üzemeltet, ahol viszonylag olcsón lehet meleg/hideg ételt kapni.
Ebédelni gyakran megyünk a közeli pizzériákba, éttermekbe, egy-egy menü vagy ebéd 18-22 frank között mozog, üdítővel.  

Telefonálás: előfizetésem van, havi 20 frank akcióban, mert nem vettem hozzá telefont, meg promóció is volt, egyébként 45 frank lenne. Tartalmaz 60 perc belföldi beszélgetést, 1 Gb internetet és 3000 SMS-t bárhova (külföldre is). Igaz, ezt ők Unlimited SMS-nek fogalmazzák, és ha belegondolok, tényleg az. Sajnos a külföldi csomagba nem tartozik Magyarország, pedig havi 75 frankért végtelen beszélgetés van bizonyos országokba.

Rengeteg építkezés van, lakásokat, házakat húznak fel, így elég nehéz néha fényképezni, hogy ne lógjon be egy toronydaru a képbe. :) 

Elmaradtak kicsit a posztok, reméltem, hogy kedden már laptopról tudok írni, és akkor képeket is könnyen tudok csatolni, meg azért írni is egyszerűbb. Aztán volt egy kis kalamajka, és végül nem érkezett meg. Na mindegy, most már kicsit szerencsésebb a helyzet, és végre az eredetileg tervezett mennyiségű és méretű posztokat tudok előadni.

A futár/postás amúgy gyanús, hogy nem svájci illetőségű volt, képes volt kiragasztani, hogy ő reggel 8kor megpróbálta kézbesíteni a csomagot. Végülis igen, reggel 8kor tényleg senki nincs egy munkahelyen. J Minden jó, ha jó a vége, végül hozzám került a csomag, igaz, még csak beállítottam sebtében a rendszert (Windows 8), remek svájci billentyűzetkiosztás van, de már legalább laptop és nem mobil.

Időrend és nem fontossági sorrend. Jelzem.

Végre meglátogatott a családom, most pár napig itt lesznek, Magyarországon úgyis 4 napos hétvége van. A kicsi nagyon élvezte a repülést, igaz, már repült ezelőtt, de akkor még csak 1.5 éves volt, nem emlékszik belőle semmire (szépemlékű Malév). Szerencsére tudtam úgy indulni a munkahelyről, hogy mire ők kijöttek az érkezési oldalon, már ott voltam. Igaz, igyekezni kellett, ráadásul nem volt előtte fogalmam, hogy mekkora a reptér, úgyhogy a vasúttól az érkezésig levő távolságot körülbelül 10 perc alatt abszolváltam, közben keresni, hogy hova jött a gép (2 érkezési rész van), nézni a tömeget, nehogy elkerüljük egymást. Izgalmas volt, és jó volt az újratalálkozás.

Ide se ér, már dolgozik

Ami eszembe jutott még, hogy meglepő, de alig van publikus és ingyenes net a városban, mobilnet nélkül esély sincs navigálni, térképet nézni, információt szerezni.

Múlt hétvégén volt a Zürich Parádé, ez körülbelül olyan, mint a LoveParade, vagy a Budapest Parádé. Techno mindenfelé és utólagos számítások alapján közel egymillió ember. Egyikünket sem hozott lázba, de azért este 8 körül csak elindultunk, megnézni, mi a helyzet benn. Mivel 10ig tartott a szabadtéri zene, sokat nem is láttunk (de az épp elég volt), viszont a szemét és a részeg emberek mennyisége hihetetlen volt. Úgyhogy inkább beültünk egy pubba. Vicces volt, hogy egy angol pubban egy ázsiai fószer a pultos.

Egy, a sokféle 'Kinek mi van itthon' típusú vacsorából

Kezdenek beállni a mindennapok (lehet ezt már mondtam), lassan ki is kéne már mozdulni Zürichből, megnézni a gleccsereket, a hegyeket. Elfogynak az itteni látnivalók, élmények, igaz, a kezdeti turistáskodást már felváltotta a hétköznapi élet, reggel munka, aztán kis csavargás-nézelődés, vacsora, bandázás a többiekkel. Most az amerikai lánynak itt voltak a barátnői, hárman az államokból, kicsit hangosak voltak, és keveset is aludtunk.

És az elmaradhatatlan barbaque. 

Főzőcske, Bob Marley és chillout a konyhában. Bár Marley mesternek csak a szelleme. 

Vajon hol kezdjem ezt a bejegyzést. Egy hónapja vagyok kinn, azóta megszoktam a helyet, feltalálom magam.

Igaz, a mai napon eléggé felidegesített a rendszer. Egyrészt 2 hete nem képesek a feltöltős számból előfizetést varázsolni. Mindig csak jönnek azzal, hogy jó, holnap már meglesz, aztán persze nem lesz semmi. Persze kellett vegyek új SIM kártyát, ami egyelőre csak pihen a fiókban.

Másrészt a bank, simán lehet bankszámlám, lehet hozzá bankkártyám is, de amit adnak, azt nem lehet online fizetéshez használni. Viszont létezik nekik feltöltős bankkártyájuk, amit meg lehet. Szóval bementem ma a bankba, hogy kérjek egy olyat. Nem engedik, mert csak fél éves a szerződésem. Nem is értem, vagy én vagyok rosszul összerakva.

Múlt héten csütörtökön munkaszüneti nap volt, Svájc legnagyobb nemzeti ünnepe. Estére mindenki tűzijátékozott a kertjéből, az erkélyről, meg a teraszról. Egyéb közösségi programot nem nagyon figyeltem meg. Viszont mivel jó idő volt, elmentünk a tóra fürdeni. A parton hemzsegett a nép, hozták a hordozható grillsütőket, az egész környéken lehetett érezni az illatokat. Hűtőládák, nagy, Ikeás szatyrok telerakva jéggel és sörrel. A víz kellemesen hideg volt a 32 fokban, viszont olyan hirtelen mélyült, hogy a parttól 4-5 méterre már nem ért le a lábam.

A péntek viszont munkanap volt, természetesen sokan vettek ki szabadságot, úgyhogy alig lézengtünk páran az irodában.

Szombaton aztán egyszemélyes kirándulást tettem, a kínai kertben, amit Zürich kínai testvérvárosa ajándékozott a városnak. Kellemes, csendes környezet, békében lehet üldögélni, annak ellenére, hogy a falon túl a plázs van, ahol milliónyi ember élvezte a napsütést és a jó levegőt.

Jellemző, hogy nagyon sokan kimennek hétvégén a tópartra, úgy mindenhol találkozhatunk fürdőző emberekkel, de vannak kijelölt strandok is.

Leszámítva egy-két idegesítő dolgot, mondhatjuk, hogy élhető, kiismerhető város Zürich, és a leírások szerint biztonságos,még éjjel is. Pont jó hely letelepedni.

Eltelt egy újabb hét, de igazából semmi eget rengető dolog nem történt. Dolgoztam, hazamentem, bandáztunk a többiekkel és körülbelül ennyi.

Hétvégén kirándultam kicsit, felmentem az Uetliberg hegyre, ami itt van Zürich mellett. A kilátás nagyon szép volt, rengetegen mentek fel  a jó időben. Tetszett, hogy a csúcson külön ki volt rakva vagy 5-6 itató a kutyáknak a nagy melegre való tekintettel. Van egy szálloda is (vagy panzió) a kilátó mellett, és persze egy vendéglátós, ahol jégkrém, hűtött üdítő, sör várja a felkapaszkodókat.

Van a ‚Naprendszer-ösvény‘, ami a vasútállomástól indul, egy a millióhoz arányban mutatja be naprendszerünket, a bolygókat és a távolságokat. A Nap egy körülbelül 1.3 méter átmérőjű gömb, mellette egy sziklán olvashatóak az adatok. A következő ugye a Merkúr, ott is szikla, de nem mentem közel elsőre, hanem kerestem a bolygót, én naiv. Gondoltam, na, ezt meg jól ellopták, mert mozdítható méretű. Aztán közeleb mentem és akkor láttam, hogy ott van az, egy üreg a sziklában, és benne egy körömpiszoknyi golyó, ami a Merkúrt jeképezi. Akkor esett le, hogy persze, hiszen méretarányos. Ennek köszönhetően csak a Vénuszig jutottam, mert az egész sétány úgy 12.5 kilométer gyaloglás. J Azért egyedül kicsit unalmas lett volna.

A vonatok, villamosok egyébként kényelmesek, a híresztelések ellenére nem az összes légkondicionált, úgyhogy ha kifogod, szaunázhatsz az utasokkal. Van, hogy inkább kihagyok 1-2 járatot, hogy légkondi legyen, mert elég messze lakom a központtól, nincs kedvem lefőni. Mindennek ellenére nincs büdös, meg kosz, vigyáznak a tisztaságra, és van kuka is az ajtóknál, hogy még véletlenül se legyen ingered eldobni a szemetet.

A múlt héten belefutottam valami önjelölt prófétába a villamoson, vagy fél órán át ordítozott, de németül, úgyhogy nem sokat értettem belőle, de kivettem, hogy a rendőrséggel is van baja. Meg az agyával.

Mai tapasztalat: elindítani egy utalást Magyarországra 2 nap. Nem a megérkezés, hanem csak hogy elinduljon a pénz. A megérkezés még 3 nap. Igaz, hogy bankban kezdeményeztem, nem netbankon keresztül, lehet az gyorsabb, de ez így gáz. És nincs 4 órás utalás sem, 24 órás van. A bankvilág hazájában. Érthetetlen.

Volt olyan nap, amikor 10-en olvasták a blogot! :) 

Jó régen nem írtam semmit. Hétvégén hazamentem Magyarországra, társultam egy autóba, így a tervezettnél előbb mentem, mint eredetileg lett volna augusztusban. 11 óra oda, 12 vissza. Nem egyszerű, nem is lehet ezt így csinálni, akárhogy is van, repülővel kell menni. Gyakorlatilag otthon voltam 32 órát. Aludni sem sokat aludtam, mivel nem azért mentem, és ma hajnal negyed 5-re értem vissza. Zombimód ON. 3 óra alvás után bejöttem dolgozni, meglátjuk, mi sül ki belőle. :)

Jó volt kicsit otthon lenni, látni a családot, kicsit felszabadultabb vagyok most, mint ezelőtt.

Érdekes volt, hogy amikor elindultam, vártam, hogy újra Zürichben legyek, csak az volt a rossz, hogy ott kellett hagyjam a családot. Kezdem megszokni az ittlétet, és magam is meglepődtem, mert úgy gondoltam, hogy furcsa lesz egy jóval kisebb városban élni, mint Budapest, de nagyon hamar belerázódtam, szeretem, hogy gyalog is rengeteg mindent meg tudok közelíteni, sokkal többet sétálok, mint otthon. Inkább megyek 3-4 megállót gyalog, és nézelődöm, minthogy felszálljak a villamosra. Mondjuk ennek köszönhetően van, hogy 1-2 lámpaváltást kihagyok, mert annyira nézek, hogy a lámpát meg nem figyelem. :)

A munka jó, vannak benne kihívások, de ahogy mondják, teher alatt nő a pálma, úgyhogy nem is bánom. Tornáztatom az agyam eleget. Ja, a munkaidő 8.4 óra naponta. Kötelező 24 perc szünet munka közben. Igazából nem nehéz kihozni, mivel 40-50 perc egy ebéd, ha kimegyünk a kollégákkal. Elég nemzetközi ételeket eszünk, vannak kötött napok, például hétfő: pizzanap. Ezen kívül volt már thai (ezt kétszer próbáltam, abszolút nem jött be, az édes, emellet kicsit csípős ízvilág), olasz (itt az árban benne volt előételnek saláta, a végén pedig fagyi), viszont amiben kellemesen csalódtam, az a kínai. Magyarországon valahogy minden kínainak van egy egyen mellékíze, amit vagy szeret az ember, vagy nem, az itteni szecsuáni viszont annyira finom volt, hogy azt kell mondjam, eddig az volt a legjobb, amit ettem, mióta kijöttem.

A héten lehet kipróbálom a strandfürdőt (medencés, nem a tavi), mert ahogy néztem, 30-31 fok lesz. Már kintről megnéztem, barátságosnak tűnik, ha rá tudom beszélni a szálláson a srácokat, egyik nap munka után kimegyünk, kb. 300 méter gyalog.

Ja, majdnem elfelejtettem, voltam múlt héten moziban, a Gru 2 3D vetítésén. Már belemélyedtem a filmbe, nagoyn jó volt, egyszercsak film kikapcsol, felkapcsolják a lámpákat, kérdezem, hogy ez most WTF, elszakadt a film, vagy mi? Mondja a kolléganő, hogy nem, szünet van. Miii???? Milyen szünet? Minden filmben van szünet, kimehess folyóügyet intézni, vegyél fagyit, kukoricát, amire szükséged van. Hát, én mondtam, hogy 1.5 órát azért csak kibír az ember. Az lehet, de költsél pénzt. Vegyél, fogyassz. Hurrá. Így kellemesen este 11kor lett vége a programnak.

Az is érdekes számomra, hogy sok étteremnél úgy vannak az asztalok, hogy mondjuk 6 hely van, leültök ketten, és simán odaül az asztalodhoz akár 4 másik tökidegen is, ha ott van hely.

Egyelőre ennyi jutott eszembe, majd még jelentkezem, ha valami érdekessel találkozom.