Ugrás Svájcba

2014. április 24. 

Az utolsó bejegyzés, akkor úgy gondoltam, hogy pont jó alkalom befejezni az ugrás blogot, hiszen már nem ugrás van, hanem áttelepülés.

Közel 3 év telt el. Így kimondva ijesztő is valahol, mennyi minden történt azóta. 3 év, a fiunk azóta már nemcsak elkezdte a tanulmányait, hanem már második osztályba jár. Igaz, eléggé rögös út vezetett idáig. Nem ígérem, hogy nagyon összeszedett poszt lesz, hiszen 3 év alatt annyi mindent éltünk át, tapasztaltunk meg, hogy óhatatlanul is kimarad valami, vagy később jut eszembe.

Az első nyár kemény volt, hiába tart az iskolaév július közepéig, az óvoda azt mondta, hogy 2 hónapra már nem teszik be a csoportba, hanem majd augusztusban mehet 1. csoportba (kettő van összesen).
Akkor megkérdeztük, hogy miért 1-be megy, hiszen kor alapján bőven másodikba kell menjen, és Magyarországon is 3 évet járt óvodába. Azt mondták, hogy a nyelv miatt, mert ha másodikba teszik, és nem sikerül felvenni a nyelvet, akkor vissza kell tartani, és ez bekerül a kartonjába, ami később gond lehet. Így meg év közben is átmehet második csoportba, ha minden jól megy, onnan meg iskolába. Rendben.

Óvodakezdés, kaptunk egy elég fura óvónőt. Véleményünk szerint vagy bevándorlóellenes, vagy egyszerűen nem bírt minket, gyakorlatilag nem kapott segítséget tőle a gyerek, fél év után is épphogy beszélt valamit, de inkább meg se szólalt, nem érezte jól magát. Szülőin minden alkalommal kérdeztük, hogy írassuk-e be különórára, mert nem voltunk elégedettek a haladással, de mindig azt kaptuk, hogy adjunk neki időt. Persze ott lebegett felettünk, hogy nem mehet iskolába, és azt azért nem szerettük volna, hogy majd 8 évesen kerüljön első osztályba.

Ugorjunk kicsit a sztorival, a lényeg, hogy év közben sikerült azt a szintet elérni, hogy bekerült a második csoportba, majd egy év múlva elkezdhette az iskolát.

Azért akarom ezt leírni, hogy ha valaki idetéved, hasonló helyzettel, tudjon róla, amiről mi nem tudtunk, és a kérdéseink ellenére sem kaptunk információt, hogy a gyermeknek a bevándorlást követő első évben JÁR külön németóra, amivel felhozzák a szintjére. Az iskolában kérdezték tőlünk meglepődve (1.5 év után), hogy nem kapott különoktatást??? Nem, nem kapott. Érezték, hogy sárosak az ügyben, úgyhogy kerestek megoldást, és hogyhogy nem, a gyerek elkezdett svájciul és németül beszélni, kiváló eredményeket ér el az iskolában, nem kellett semmilyen felkészítő az első osztályra. Ehhez viszont kellett az, hogy igenis ne hagyjuk magunkat, hanem menjünk a dolgok után, hiszen a gyerek jövőjéről van szó. Erre buzdítottak a kollégák is, hogy szóljunk, ha fenntartásaink vannak, kérdéseink, mert akkor tudnak segíteni. Semmi olyat nem tapasztaltunk (leszámítva az óvónőt), hogy itt én vagyok a kiskirály az iskolában, nekem kell gazseválni, hogy a gyereked jó oktatást kapjon.

Az oktatás egyelőre kényelmes tempóban halad, az iskolatáska alapvetően egy darab üzenőfüzetet és egy tízórais dobozt tartalmaz. Néha benne van a házi feladat és ennyi. Mindent biztosít az intézmény, a könyvektől, munkafüzetektől kezdve az írószerszámokig.
Nem stresszes túlzottan, házi feladat mostanában inkább csak angol van, előtte néha volt matek, vagy olvasás.
A legnehezebb az, hogy általában délben vége az oktatásnak, emiatt a gyerekfelügyelet nagy kérdés, hogy fizetős napközi, vagy az egyik szülő nem dolgozik. Persze van még a nanny, szitter, de az is csak egyfajta napközi megoldás. Reggel 8:20-kor van becsöngetés, tehát gyakorlatilag 3.5 órát töltenek az iskolában. Két délután van még 2.5 óra, szerdán mindenkinek kötelezően szabad a délután, nehogy elfáradjanak a gyerekek.

Tantárgyak ilyenek vannak, hogy olvasás, írás, barkácsolás, könyvtárlátogatás, torna, úszás. Környezetismeret.

Hogy mi hol tartunk? Az majd a következő poszt.

Van egy mozgó munkaszüneti napunk, eldönthetem, hogy április 28, vagy szeptember 15 legyen. Király! :)

Egész jól elvagyok, így, hogy új lakás van, mindig van teendő. Újra hozzá kell szokjak olyan dolgokhoz, mint takarítás, mivel már nincs, aki megcsinálja helyettem. :) Jó az átmenet a 15 nm-es szoba puceválása (15 perc), és a mostani többszobás lakás között (1-1.5 óra). Plusz a lakás majdnem üres, tehát ilyen, hogy portörlés még nem is kell. Jó lesz...

Időközben megérkezett a hálószobabútor, még szerencse, hogy szeretek legózni. Eltartott jópár órát, mire abbahagytam. Nem mondom, hogy befejeztem, mert utána még a szekrényajtóval játszani kellett, de este fél tízkor, a félhomályban már sok kedvem nem volt hozzá. Mindenesetre a 6 éves akkusfúró szépen tette a dolgát, pedig nem egy Makita. Csak a végén térdelt le, de akkor is csak az akku miatt. Rendesen kiszolgálta az árát, de most már van egy kis amperszaga, mikor használom. 

Az elején elég vidám voltam, az ágyat és az éjjeliszekrényeket viszonylag emberi idő alatt összeraktam, mondom is magamnak, késő délutánra meg is leszek (3-kor kezdtem el). Aztán jött a komód, ami nem túl bonyolult, de a fiókokkal elég sokat kell vacakolni, a vasalatokat egyesével felfúrni, fiókonként két oldal. 

A legkeményebb a szekrény, egyedül egy 210 magas, 230 széles szekrényt, úgy, hogy nincs ki megtartsa, mikor legalább 6 kéz kellene az elején. Szerencsére sarokba került, ami egész jó támasztékot adott.

Tettem fel a mennyezetre lámpákat is, ide kapcsolódik, hogy ne csak gondolatban tervezz, hanem rakd is ki magad elé az összes hozzávalót és szerszámot, és akkor nem jársz úgy, hogy megtettem az előkészületeket, majd amikor a fúrásra került sor, akkor csaptam a homlokomra, hogy az ütvefúró otthonról van, ami egyet jelent azzal, hogy EU dugó van rajta. Még szerencse, hogy délelőtt voltam a bazárboltban (Brocki Haus), és emlékeztem, hogy láttam olyan hosszabbítót, amin 2 db EU foglalat is van, úgyhogy biciklire fel, és tépés, mert közel volt a záróra. Persze, mikor hazaértem, kiderült, hogy elég nagyvonalúan értelmezték az EU aljzatot, és fél mm-rel kisebb, mint a dugasz. Sebaj, Tarzan erős, a cucc meg gumiborítású, úgyhogy csak belement. :) Most már nem kell sötétben botorkálni az előszobában. 

A fiamat felvették az óvodába, arra is elkerekeztem, hogy milyen. Eléggé körbe van építve, úgyhogy korlátozottan tudtam csak lefotózni, hogy elküldjem az otthoniaknak. Van valami szabályzás, hogy milyen messze lehet a gyerekeknek az ovi, ez nálunk azt eredményezte, hogy gyalog szerintem nincs 10 perc, forgalmas úton egyáltalán nem kell átmenni. Küldtek egy névsort is, 18-an lesznek a csoportban, név alapján magyar egy sem. Lehet megkérdezem az önkormányzatnál, vannak-e egyáltalán magyarok a városban. :) 

Vasárnap nihil volt, úgyhogy adtam kicsit a sorozatnézésnek, Vikingek első évad kivégezve (nem rossz, de nem rágtam le a körmöm), valamint a Homeland első évadát gyűröm. Ez ajánlós, nagyon tetszik, de tegnap már belealudtam. 

A svájci labdarúgó válogatott fennállása során a legnagyobb vereséget Magyarországtól szenvedte el, 1911-ben, 9-0-ra kapott ki. 

Most azért kíváncsi lennék egy újabb meccsre, mi lenne a vége.

Ma ellenőrzés volt a villamoson. De nem úgy ám, hogy felszáll két hapsi vagy nő, elöl-hátul, aztán középről meg lepattognak a következő megállóban az emberek, akiknek nincs jegye.

Szépen bemondta a vezető, hogy a következő megállóban ellenőrzés lesz, készítsék elő a bérletet meg a jegyet. Mikor megállt a villamos, az összes ajtónál ott állt valaki, az összes leszállótól elkérte a jegyét, majd felszálltak, és végigmentek. Addig meg nyitott ajtóval várakoztunk, hogy végezzenek. Egy emberkét kaptak el, ha jól láttam. Igaz, buktam 5 percet a menetidőn, de el kell ismernem, hatékony, és eredményes megoldás.

Rendeltem otthonra internetet. 2-3 nap szállítási határidőt vállalnak, vagy én is meghatározhatom, mikorra szeretném (értelemszerűen a 2-3 nap után). Nem véletlen a 'szállítás' szó használata és nem 'szerelés', bár ennek a különbségét a megrendeléskor még nem láttam. Szóval megrendeltem, és mivel nem tudok 10 perc alatt hazajutni, szombatra kértem a 'telepítést', megjegyzésbe beírva, hogy jó lenne 9 és 10 óra között, mert utána elég sok teendőnk volt. 

Megkaptam a válasz e-mailt, hogy a megrendelést tudomásul vették. Aztán csend, valamikor péntek este kezdtem gondolkozni, hogy semmi egyéb nincs, nem jött telefon, vagy bármi, hogy akkor mennénk, de arra gondoltam, csak működik a rendszer.

Reggel 8.55-kor csengettek, egy hölgy állt az ajtóban, kezembe nyomott egy dobozt, aláírást, és keziccsókolom. A dobozban egy wifi-kábelmodem kombó, meg egy kábel. Kábelt be a fali csatlakozóba, modem bekapcsol, 1 perc múlva már van is internet. Egyszerű, mint a faék.

Pénteken átruccantunk Németországba, mert kinéztünk neten bútorokat, de megnézés nélkül nem volt bátorságunk megrendelni. Persze ember tervez, isten végez, egyik sem volt kiállítva, amit szerettünk volna. Viszont betértünk egy bevásárlóközpontba, aminek a parkolójában nem emlékszem, hogy láttam-e német rendszámú autót. :) Gondolom mindenki vásárolt a hétvégére.

Nem gondoltam volna, hogy 1 éven belül 2 költözésem is lesz. Vagyis valahol persze, hiszen volt egy terv a fejemben, mikor idejöttem, és egyelőre tartjuk is magunkat hozzá.

A másik, amit nem gondoltam volna, hogy ennyi cuccom van. 15 négyzetméteres szobában éltem eddig, és most vakarom a fejem, hogy ez a rengeteg holmi mind itt volt eddig is? És én hol fértem el? 

Kezdjük az elején.

Az egész költözés a közösségi autóbérlésre épült. Ez, esetemben úgy működött, hogy neten megrendeltem egy autót, amit előre ki kellett fizetni, majd besétálni egy, a prospektusban megjelölt vasútállomásra, aholis kiállítottak, egy chipkártyát, amit ezentúl a szolgáltatásra tudok használni. Létezik belőle előfizetési díjas konstrukció, én viszont az ad-hoc jellegű használatot választottam. 

Többféle kategórájú autóból lehet választani, olcsó, gazdaságos, kombi, kabrió, családi kisbusz, dobozos furgon. Az induló ár 3 óra használatot tartalmaz, kilométerkorlátozás nélkül, ezen kívül tartalmazza az autópályadíjat és az üzemanyagot is. Nem utolsó sorban használható a vasútállomások környékén található mobility parkolók mindegyike, ingyenesen. Az economy-gazdaságos kategóriát választottam, ez esetemben egy Citroen C3 dízelt jelentett, de lehetne még Honda Jazz, Opel Agila, Suzuki Splash is. Jobbára random dől el, hogy a kategórián belül mit rendelnek a foglaláshoz. Szerintem jól jártam a Citroennel, egy Splash vagy Agila csomagtere egyszerűen nem lett volna elég.

A dolog gyakorlatban úgy működik, hogy a kapott kártyát odateszem az ablakban lévő checkpoint-hoz, ami nyitja az ajtókat, és az indítókulcs meg benn van a kesztyűtartóban. Benzinkártyával lehet tankolni, az a szabály, hogy legalább harmadáig kell lenni a tanknak, mikor leteszed végleg a kocsit.
Ez a konstrukció, amit használok, olyan megkötéssel rendelkezik, hogy csak ott tudom letenni az autót, ahol felvettem. Innen gondolom, hogy mondjuk az éves előfizetésesnél kiszállsz-beszállsz, ahol tetszik.

Bár azt meg kell mondanom, hogy amikor megláttam az összekészített halmot, komolyan elgondolkodtam azon, hogy be fog-e férni a C3-ba? Végül sikerült, de plafonig pakolva, hátsó ülések lehajtva és még az anyósülésre is került.
Itt már kezdtem aggódni, mert miután behordtam a lakásba mindent, a következő terv volt, hogy 2 darab 90x200as matracot fogok vásárolni. Nem tudom más hogy van vele, azt tudtam, hogy a szivacsmatracok eléggé kis helyre vannak csomagolva, azonban egy 25 cm vastag zsákrugós valaminél már elbizonytalanodtam. Gondolatban már próbáltam elhelyezni a rendelkezésre álló térben, de éreztem, hogy ha nincs valahogy kompresszálva, akkor gondok lesznek.
Szerencsémre helyre kis hengerekben érkezett a raktárból, úgyhogy fellélegeztem. 

Ekkor már belefutottam a délutáni autótömegbe, mert a GPS úgy gondolta, átvisz a városon, szerencsémre hamar észbekaptam és inkább terveztettem egy kerülőutat, mert ez a foglalás időre szól, amit előre meghatározol, viszont ha kicsúszol, elég sokat kell ráfizetni,
A másik útvonalon csak kisebb torlódásba futottam bele, így bőven megoldottam a kiírt időn belül az egész hacacárét.

A lakással persze nem ment minden simán, valamilyen oknál fogva az utolsó pillanatig halasztotta a régi lakó a távozást, emiatt még most festik a falakat, ennek köszönhetően csak a minimális dolgokat vittem be, a többit meg lehordtam a pincébe, újabb cipekedés. Ahonnan meg persze fel is kell hozzam, ha kész a festés. Nem baj, edzésben maradok. :) Amiatt nem voltam nyugodt, hogy vadidegen emberek lesznek a lakásban, úgy, hogy én nem vagyok ott, de megnyugtattak, hogy biztonságban lesznek a holmijaim. Remélem, de azért mindent, ami olyan, elpakoltam, jobb a békesség.

Fura egy, egyelőre töküres lakásban lenni.

Folyamatban vannak az ügyek, de amíg le nem zárulnak, nem akarok dolgokat elkiabálni, emiatt kicsit ritkábbak most a posztok.

Tegnap jól megszívtuk, elmentünk úszni és már az előtérben is gyanús volt, hogy sok a nép, de azért csak bementünk. A megszokott 4 sáv helyett 1 sáv volt járható, valami úszóverseny miatt, gondolom most volt a bemelegítés és edzés. Ennek folyományaként a napi betevő felét is alig tudtuk leúszni.

Készülődök a költözésre, lassan el kéne kezdeni pakolni a cuccaimat.

Múlt héten sikerült benyaljak egy mandulagyulladásnak indult, végül náthás-köhögéses állapotra érkezett valamit. Ennek köszönhetően úgy döntöttem, hogy a hétvégét maximális pihenéssel és semmittevéssel fogom tölteni. Jelentem, sikerült, és ennek köszönhetően két felfedezést tettem:

1. elkezdtem a Star Wars filmeket nézni, 1-től, szépen sorban. Meglepően másképp jön le a 4. epizód, mivel próbálom belehelyezni az előzményeket, amiket az első három részben láttam. Ha nagyon mélyre nem vájkálok, akkor egész összeszedett és konzekvens a dolog. 

2. Letöltöttem az Elementary (Sherlock és Watson) sorozat első évadát, amit sikerült is kivégezni a két nap alatt. Ajánlom, nagyon bejött, ez látszik is abból, hogy sikerült végignézni. 

Egyéb ügyekben nincs nagyon előrelépés, várakozunk, szervezünk. 

Antiszociál:

Lehet nekem alacsony a tűrőképességem, de az utóbbi időszakban igen elharapóztak a dolgok a szálláson. Ma reggelre a tusolóban valaki, általam nem meghatározható piros eszközzel, összefirkálta a falat. Nem kicsit, nagyon. És hozzá kell tennem, hogy nem olyan nációk laknak, akiktől mondjuk elsőre ilyenre gondolnál, hanem főként nyugati civilizációból származó emberek. És nem gyerekek, hanem felnőttek. Eszméletlen. Azt nem tudom, megemlítettem-e, mikor macskakövet találtam a zuhanyzóban. Mi is ennek a normális neve? Kockakő.
A másik, hogy már lassan ki sem megyek a konyhába, olyan állapotok uralkodnak. Ott a sarokban a partvis, de nem ám megfogná az igénytelen állatja, hanem ami leszóródott a földre, ott is hagyja. 
Nem tudom mit sikerült a vasalóval tenni, mintha olvadt vakolat lett volna rajta, alig tudtam leszedni, hogy kivasaljam az ingemet. 
Ezek nevezik magukat embernek? Fogalmam sincs, hogy változott meg a beköltözők szűrése a kiadó cégnél, tavaly ilyenekkel nem kellett foglalkozzunk, teljesen normális emberek laktak, csak az utóbbi 2-3 hónapban jöttek be ilyen balkániasan viselkedő, ámde nem balkáni népek. Döbbenet.

Már vágom a centit. 1 hét és vége. 

Most olvastam

Szeptemberben kapható az XBox One

Felmerül bennem a kérdés, hogy miért is? Miért kell a magyaroknak (sok más nemzet mellett) közel egy évet várni rá? Bezzeg a svájci tini már tavaly karácsonyra kisírhatta magának. És azért nem 1-2 hétről, hanem közel 9 hónapról beszélünk. 
Igaz, ha elhisszük, hogy minden konzolon a Microsoftnak vesztesége van, akkor lehet egyszerre nem tudja benyelni az összeset? 

Egy blogajánló, nemrég fedeztem fel, szerintem megér egy pillantást:

Ritkán látható történelem

Kicsit sűrűsödnek az események, emiatt posztírásra kevesebb energiám jutott, bepótolom, remélhetőleg olvasható és érdekes lesz. 

Eldőlt a dolog, áttesszük a székhelyünket Svájcba, ennek a szervezése, tervezése zajlik, gőzerővel. Lakáskérdés szempontjából nem is volt olyan horror, rosszabbra számítottam. Igaz, hogy a keresésre sok időt és energiát kellett szánni, na meg persze némi befektetést. Az árakat nézve, az nem volt kérdés, hogy nem Zürichben fogunk lakni, olyan szinten elszálltak a bérleti díjak, hogy inkább azt mondtuk, kijjebb megyünk kicsit a várostól és ott nézünk. Emiatt és a tömegközlekedési zónák miatt, minden megnézés kiadás volt, mert a bérletem csak Zürichre érvényes, de ezt rá kell szánni. Ha jól emlékszem, 5 vagy 6 lakást néztem meg. Azért voltak olyanok, amik elsőre biztatóak voltak, aztán mikor odamentem, akkor láttam, hogy konkrétan felette, percenként húznak el a felszálló gépek. Azért ezt már sokalltam. Néztem kisvárosokban is, alig pár ezres lakosúak, de ott az infrastruktúra hiánya eléggé visszatartó tényező volt. Van mondjuk egy bolt és kész. 
Szumma szummárum, sikerült végül egy nagyjából minden szempontnak megfelelő helyet találni, úgyhogy jöhetett a pályázat. Az, hogy rábólintasz, hogy ez kell, kevés, igénylőlapot kell kitölteni, amibe bele kell írni, hányan fognak lakni, van-e háziállat, játszik-e valaki hangszeren, mennyi a nettó fizetésem (!). Emellé csatoltam a főnököm által írta ajánlólevelet, hogy igen, jófej ember vagyok. :) Valószínűleg ez is segített és a cég neve is erős pozitív csengést adott, így végül jött a levél, hogy megkaptuk a lakást.
Szerencsére pont úgy esett, hogy a család ki tudott jönni alig egy héttel utána, és sikerült megbeszélnem a jelenlegi bérlővel, hogy kimehessünk együtt is megnézni, mert azért az, hogy mindannyian lássuk és rábólintsunk a szerződés aláírása előtt, elég fontos tényező.
Maga a város svájci viszonylatokban átlagos méretűnek mondható, 16ezer körüli lélekszámmal. Van strand, bevásárlóközpont, játszóház, hogy ne unatkozzunk. Repülők alig-alig, ellenben van vonat, közel a házhoz. Szerencsére az itteni vonatok jóval halkabbak, mint az otthoniak és végig zajvédő fal van, úgyhogy egy városi zajhoz mérten elhanyagolható pluszt jelent. A lakóházakhoz saját játszótér is tartozik, ami jó ismerkedés és szociális kapcsolati lehetőséget ad majd a gyerekeknek. 

Kis idő múlva megérkezett a szerződés, 12 oldal. Mondom mi van? Rengeteg szabályzás van lefektetve, olyan dolgokkal, hogy naponta kétszer-háromszor legalább 2-5 percet szellőztetni kell, még télen is. Azt kell mondani, hogy valamilyen okból kifolyólag nagyon paráznak a levegő páratartalma miatt, külön mellékletben írják le, hogy hogyan lehet az egészséges értéket tartani. Tartsd zárva a vizes helyiségek ajtaját, ne szárítsd a lakásban a mosott ruhát (van mosó és külön szárítógép a lakásban). Remek kis táblázat van, hogy egy felnőtt, adott idő alatt mennyi párát bocsát ki magából. 
Persze ilyenek is, hogy ne hangoskodj, ne zavard a többi lakót, tartsd tisztán a lakást és a hozzá tartozó egységeket. Mélygarázst külön kell bérelni hozzá, alapesetben ritkán jár automatikusan. És persze plusz pénzt jelent a kiadó félnek.

Kaució téma: óriási összegek vannak, nemritkán 5-7 ezer frankot kell letenni, amit közösen beraksz a tulajdonossal egy számlára, és az ott parkol, sem ő, sem te nem férsz hozzá. Maximum kamatozik kicsit. Erre találták ki a kaució-biztosítás rendszerét, és ha szerencséd van, a kiszemelt lakás kiadója elfogadja, mert nem biztosíték ez sem. Ennek fejében a biztosító vállalja, hogy a kikötött összegig, ha bármi gáz van kiköltözéskor, vállalja a kifizetést. Egy ekkora kaució biztosítása éves szinten 300 frank körül mozog. Azért nem mindegy.

Bútorügy meg aztán a csillagos ég. Néha olyan összegekkel találkozom, hogy leteszem a hajam. Láttam állólámpát 1500 frankért is. És semmivel nem tud többet, mint világít. Döbbenet. Élelmes német cégek viszont ráálltak a határközeli svájci emberek kiszolgálására, egyrészt eleve olcsóbbak a bútorok, másrészt, ha B típusú engedélyed van, akkor a német ÁFA visszaigényelhető és csak a svájci ÁFÁt és vámot kell fizetni. Ugyanakkora értékű bútort tekintve átlagosan 10%-kal olcsóbban lehet onnan beszerezni a bútorokat. Ha meg még olcsóbb is, akkor nyert ügy. Vannak cégek, akik átveszik az egész ügyintézési hercehurcát és még a szállítás is ajtóig történik. Olyannal is találkoztam, hogy svájci weboldalt üzemeltetnek, már frankosított árakkal, hogy még számolni se kelljen. Nagy üzlet a határmenti városoknak a svájci ember, rengetegen járnak át akár csak a havi nagybevásárlást is elintézni.

Összességében egy nagyon izgalmas időszak elé nézünk, bizonyos tekintetben újrakezdeni az életet, újra berendezni egy lakást, új hely és új tapasztalatok. Egy ilyet előadni mondjuk 7-10 évente garantált, hogy nem unatkozol. :)

Süt a nap, jó a kedv. Ahogy a kolléga megfogalmazta, büntetendő ilyen szép időben benn lenni, emelni a GDP-t, és nem odakinn élvezni a napsütést. Mondjuk csalóka, mert olyan hűdenagyon meleg nincsen. Ráadásul nemsokára jön az eső, az okosok szerint. Remélem nem lesz igazuk, főleg nem a hétvégére, mert családi együttlét lesz, jó lenne nem beszorulni a szobába, ha már itt van ez a szép ország.

A helyzet változatlan, albérletkeresés és ügyintézés. 

Hétvégén bringáztam egy kört, ami jólesett, viszont ráébresztett, mennyire eltunyultam az elmúlt időszakban. Meg jó régen bicikliztem, úgyhogy csak küzben esett le, hogy ha leszáguldasz a domboldalon, és sáros a talaj, a nadrágodnak nem tesz jót. :) Cserébe szép helyeken jártam, láthattam a svájci természetet is.

Ez a Katzensee környéke, körbementem. Rengeteg futóval, sétálóval találkoztam, tipikusan az idő-tömeg-tér összefüggésének az esete. Nyáron még fürdeni is lehet a tóban, elég szépen kialakított fürdőhely van, öltözővel, büfével és mosdóval. Néha csak megálltam, néztem a tájat és a felszálló repülőket.

Nem, ez nem repülő. :)
Azt kell mondjam, hogy kell bicikli ide, nagyon jól kiépített úthálózat van, könnyen lehet közlekedni, és még az autók sem akartak elcsapni, mikor bementem közéjük. Azért lehet, hogy valami sisakot nem ártana beszereznem, van rá példám, hogy valakinek az mentette meg az életét, hogy volt rajta, anélkül már nem élne.

Közlekedésről jut eszembe, hogy még mindig nem tudtam levetkőzni a magyar viszonylatokhoz szokott gondolkodásomat. A lakáskeresésnek köszönhetően elég sokat járok ide-oda, sokszor időre. Ilyenkor mindig megnézem, hogy hogyan, mikor és milyen csatlakozással tudok menni. Aztán persze mindig előbb megyek, nem szoktam hozzá, hogy ha azt írják, hogy ekkor jön a villamos, akkor az az esetek 99%-ában tényleg akkor jön, nem kell annyira parázni.
A villamosvezetőnek van egy kis fedélzeti számítógépe, listával, hogy milyen állomások jönnek, mikorra kell odaérni, és egy külön ablakban a plusz-mínusz másodpercek, hogy éppen hogyan viszonyul a menetrendhez. Minden megállóban látja, mikor kell elinduljon, kell-e sietni. Meggyőző.
Ja, a villamosról jut eszembe, hogy a múltkor néztem a karbantartási táblát, ami látható helyen van a kocsiban. Gyártás: 1976. Öregebb, mint én. Szóval nincs az, hogy vadiúj villamosok járnak, meg ötévente cserélik, simán vannak 30-35 éves példányok is. 

Rendőrségi sajtóközleményben jelent meg:

Egy fószer felhívta a rendőrséget, hogy betörők vannak a lakásában. Ő jelenleg külföldön tartózkodik, de a lakásban van egy mozgásérzékelős kamera, ami e-mailben jelzett neki, hogy valami történik, úgyhogy szépen rácsatlakozott az IP címre, és látja, hogy a betörők ott molyolnak a lakásban.

A rendőrök kivonultak a helyszínre, és a betörők meg egyenesen belesétáltak a karjaikba a lopott cuccokkal. 

Ilyen is történik a világban. :)

Ez az a poszt, aminek párszor már nekiálltam, de valahogy sosem tudtam befejezni, vagy egyáltalán értelmesen leírni. Talán most sikerül összeszednem magam.

Mikor visszajöttem a remekül sikerült karácsonyi szünetről, igen hamar beadtam a kérelmemet az új munkavállalási engedélyre, tekintve, hogy az aktuálisnak január közepe volt a lejárata. Mivel határozatlan idejű szerződést kaptam, szépen odakanyarítottam a megjegyzések rovatba, hogy legyenek szívesek 5 éves ('B') engedélyt kiadni, mert az olyan jó lenne nekem.
Tudni kell, hogy az EU-8 tagállamokkal szemben Svájc kvótarendszert alkalmaz, negyedévente 5400 db 'B' engedélyt ad ki, ebből valamennyi jut az egyes kantonoknak, nem országos a lista. Szóval lehet, hogy St. Gallenben még van, de ha te Zürichben adod be és ott nincs, akkor bukta. A weblap szerint Zürichnek körülbelül 550 db jutott. Ha jól emlékszem a dátumra, ezt 2012. május 1-től vezették be, ezért nem naptári negyedév van, hanem ettől a dátumtól számolják.
Na mindegy, figyeltem a postaládát (természetesen ezt is postán küldik, mint minden mást), de semmi. Közben az 'L' engedélyem lejárt, így a lakáskeresést fel kellett függeszteni, érvényes engedély nélkül esélytelen a jelentkezés, még akkor is, ha szépen megírtam, hogy van szerződésem, kapok engedélyt is, csak várni kell. Hatástalan volt. Ráadásul ha dönteni kell egy lakáskiadásnál, hogy L-es vagy B-s emberkének adják ki, előszeretettel választják inkább a B tulajdonost, mert biztosabbnak látják a hosszútávú ittmaradást.
Ahogy hallom mások ügyeit, elég hasraütésszerűen adják a B-t, valaki 3 éve dolgozik, határozatlan idejű szerződéssel és mégis mindig L-t kap, aminek 1 év az érvényessége. 
Szóval mindennap postaláda, és izgultam, hogy vajon ha benne lesz a boríték, vajon mit rejt majd?
3 hét után aztán meguntam a várakozást, úgyhogy megpróbáltam kicsit megpendíteni a húrokat, hogy mi folyik itt, de a munkáltatóm azt mondta, hogy amíg én nem veszem fel a kapcsolatot a bevándorlásiakkal, addig ők sem tudják, mert privát adat, nekik nem fognak kiadni semmi információt.
Német tudásom gyengesége miatt nem szeretek telefonálni, ki tudja, hogy a vonal másik végén ki veszi fel. :) Bár egy lakásnézésnél képes voltam fél órát németül beszélgetni egy idős hölggyel és úgy látszott, megértjük egymást, nem reménytelen a helyzetem.
Mit volt mit tenni, feltárcsáztam először az okmányirodát, de ott mondták, hogy mivel már leadott igény, ezért a bevándorlást kell hívni. 
Meglepő módon nem kellett félórákat hallgatni a csingilingi zenét, elég hamar eljutottam egy humán munkatárshoz, aki végül közölte, hogy jelenleg nincs szabad B a kontingensben, de február 1-jén újraindul a kvóta, hogy ha akkor lesz szabad, akkor megkapom. Hurrá. 
Elseje után viszont minden gyorsan történt, szerdán ott lapult a levél. Nem kevés izgalommal nyitottam ki, sok múlott azon, hogy mit találok benne. Szerencsére B volt benne, úgyhogy nagy kő esett le a szívemről, innen talán könnyebben és hamarabb mennek majd a dolgok. 5 évig most legálisan tartózkodom az országban.

Tegnap volt a Welcome day a cégnél, és mivel újnak számítok, ezért kötelező volt a megjelenés. Jó 50-60 emberke volt jelen, elmondták a cégtörténetet, a felépítését, hol tart, hova megy, mik a célok. Lelkesítő előadás volt, mindenesetre. :) Sokféle náció, angolok, afrikaiak, ázsiaiak. Sokmindenkivel beszélgettem, de a szétszórtság miatt nem valószínű, hogy találkozni fogok velük még egyszer. És a kávé nagyon finom volt. :)

Ja igen, amitől agybajt kapok. Követek pár csoportot a facebookon, itteni magyarokat. Értem én, hogy elhagyjuk az országot és ettől most aztán jól felsőbbrendűnek érezzük magunkat és köpködünk az otthon maradottakra (meg lehet nézni egyes népszavazásos hírhez érkezett hozzászólásokat), de az a fajta igénytelenség, ahogy írnak, és megnyilvánulnak, bicskanyitogató. Néha szégyellem, hogy egy kalap alá vesznek velük. 
Egy-két példa:
- fuvart vállalok Zürickbe. - Ember, ha itt vagy, tanuld már meg leírni a városod nevét!
- megyek magyarba. - Na erre nem tudok mit mondani. Hasonló az olaszba, meg horvátba. Macskajaj. Ááá.
- Ivekó teherautómmal fuvarozást vállalok. - nagyon nehéz lenne kimenni a parkolóba, és megnézni, hogyan írják annak a szerencsétlen járműnek a nevét.
Persze, lehet kötözködőnek nevezni, de a helyesírás szúrja a szemem, főleg egy olyan nyílt fórumon, amit többszáz ember olvas. Ha erre ennyire vagyunk igényesek, mi van a többi dologgal? Így akarjuk megőrizni a gyerekeinknek a magyarságot? És a -ba, -be/-ban, -ben keverést már fel se veszem.

Nyelvtannáci.