Elmaradtak kicsit a posztok, reméltem, hogy kedden már laptopról tudok írni, és akkor képeket is könnyen tudok csatolni, meg azért írni is egyszerűbb. Aztán volt egy kis kalamajka, és végül nem érkezett meg. Na mindegy, most már kicsit szerencsésebb a helyzet, és végre az eredetileg tervezett mennyiségű és méretű posztokat tudok előadni.

A futár/postás amúgy gyanús, hogy nem svájci illetőségű volt, képes volt kiragasztani, hogy ő reggel 8kor megpróbálta kézbesíteni a csomagot. Végülis igen, reggel 8kor tényleg senki nincs egy munkahelyen. J Minden jó, ha jó a vége, végül hozzám került a csomag, igaz, még csak beállítottam sebtében a rendszert (Windows 8), remek svájci billentyűzetkiosztás van, de már legalább laptop és nem mobil.

Időrend és nem fontossági sorrend. Jelzem.

Végre meglátogatott a családom, most pár napig itt lesznek, Magyarországon úgyis 4 napos hétvége van. A kicsi nagyon élvezte a repülést, igaz, már repült ezelőtt, de akkor még csak 1.5 éves volt, nem emlékszik belőle semmire (szépemlékű Malév). Szerencsére tudtam úgy indulni a munkahelyről, hogy mire ők kijöttek az érkezési oldalon, már ott voltam. Igaz, igyekezni kellett, ráadásul nem volt előtte fogalmam, hogy mekkora a reptér, úgyhogy a vasúttól az érkezésig levő távolságot körülbelül 10 perc alatt abszolváltam, közben keresni, hogy hova jött a gép (2 érkezési rész van), nézni a tömeget, nehogy elkerüljük egymást. Izgalmas volt, és jó volt az újratalálkozás.

Ide se ér, már dolgozik

Ami eszembe jutott még, hogy meglepő, de alig van publikus és ingyenes net a városban, mobilnet nélkül esély sincs navigálni, térképet nézni, információt szerezni.

Múlt hétvégén volt a Zürich Parádé, ez körülbelül olyan, mint a LoveParade, vagy a Budapest Parádé. Techno mindenfelé és utólagos számítások alapján közel egymillió ember. Egyikünket sem hozott lázba, de azért este 8 körül csak elindultunk, megnézni, mi a helyzet benn. Mivel 10ig tartott a szabadtéri zene, sokat nem is láttunk (de az épp elég volt), viszont a szemét és a részeg emberek mennyisége hihetetlen volt. Úgyhogy inkább beültünk egy pubba. Vicces volt, hogy egy angol pubban egy ázsiai fószer a pultos.

Egy, a sokféle 'Kinek mi van itthon' típusú vacsorából

Kezdenek beállni a mindennapok (lehet ezt már mondtam), lassan ki is kéne már mozdulni Zürichből, megnézni a gleccsereket, a hegyeket. Elfogynak az itteni látnivalók, élmények, igaz, a kezdeti turistáskodást már felváltotta a hétköznapi élet, reggel munka, aztán kis csavargás-nézelődés, vacsora, bandázás a többiekkel. Most az amerikai lánynak itt voltak a barátnői, hárman az államokból, kicsit hangosak voltak, és keveset is aludtunk.

És az elmaradhatatlan barbaque.