Ugrás Svájcba

Nem gondoltam volna, hogy 1 éven belül 2 költözésem is lesz. Vagyis valahol persze, hiszen volt egy terv a fejemben, mikor idejöttem, és egyelőre tartjuk is magunkat hozzá.

A másik, amit nem gondoltam volna, hogy ennyi cuccom van. 15 négyzetméteres szobában éltem eddig, és most vakarom a fejem, hogy ez a rengeteg holmi mind itt volt eddig is? És én hol fértem el? 

Kezdjük az elején.

Az egész költözés a közösségi autóbérlésre épült. Ez, esetemben úgy működött, hogy neten megrendeltem egy autót, amit előre ki kellett fizetni, majd besétálni egy, a prospektusban megjelölt vasútállomásra, aholis kiállítottak, egy chipkártyát, amit ezentúl a szolgáltatásra tudok használni. Létezik belőle előfizetési díjas konstrukció, én viszont az ad-hoc jellegű használatot választottam. 

Többféle kategórájú autóból lehet választani, olcsó, gazdaságos, kombi, kabrió, családi kisbusz, dobozos furgon. Az induló ár 3 óra használatot tartalmaz, kilométerkorlátozás nélkül, ezen kívül tartalmazza az autópályadíjat és az üzemanyagot is. Nem utolsó sorban használható a vasútállomások környékén található mobility parkolók mindegyike, ingyenesen. Az economy-gazdaságos kategóriát választottam, ez esetemben egy Citroen C3 dízelt jelentett, de lehetne még Honda Jazz, Opel Agila, Suzuki Splash is. Jobbára random dől el, hogy a kategórián belül mit rendelnek a foglaláshoz. Szerintem jól jártam a Citroennel, egy Splash vagy Agila csomagtere egyszerűen nem lett volna elég.

A dolog gyakorlatban úgy működik, hogy a kapott kártyát odateszem az ablakban lévő checkpoint-hoz, ami nyitja az ajtókat, és az indítókulcs meg benn van a kesztyűtartóban. Benzinkártyával lehet tankolni, az a szabály, hogy legalább harmadáig kell lenni a tanknak, mikor leteszed végleg a kocsit.
Ez a konstrukció, amit használok, olyan megkötéssel rendelkezik, hogy csak ott tudom letenni az autót, ahol felvettem. Innen gondolom, hogy mondjuk az éves előfizetésesnél kiszállsz-beszállsz, ahol tetszik.

Bár azt meg kell mondanom, hogy amikor megláttam az összekészített halmot, komolyan elgondolkodtam azon, hogy be fog-e férni a C3-ba? Végül sikerült, de plafonig pakolva, hátsó ülések lehajtva és még az anyósülésre is került.
Itt már kezdtem aggódni, mert miután behordtam a lakásba mindent, a következő terv volt, hogy 2 darab 90x200as matracot fogok vásárolni. Nem tudom más hogy van vele, azt tudtam, hogy a szivacsmatracok eléggé kis helyre vannak csomagolva, azonban egy 25 cm vastag zsákrugós valaminél már elbizonytalanodtam. Gondolatban már próbáltam elhelyezni a rendelkezésre álló térben, de éreztem, hogy ha nincs valahogy kompresszálva, akkor gondok lesznek.
Szerencsémre helyre kis hengerekben érkezett a raktárból, úgyhogy fellélegeztem. 

Ekkor már belefutottam a délutáni autótömegbe, mert a GPS úgy gondolta, átvisz a városon, szerencsémre hamar észbekaptam és inkább terveztettem egy kerülőutat, mert ez a foglalás időre szól, amit előre meghatározol, viszont ha kicsúszol, elég sokat kell ráfizetni,
A másik útvonalon csak kisebb torlódásba futottam bele, így bőven megoldottam a kiírt időn belül az egész hacacárét.

A lakással persze nem ment minden simán, valamilyen oknál fogva az utolsó pillanatig halasztotta a régi lakó a távozást, emiatt még most festik a falakat, ennek köszönhetően csak a minimális dolgokat vittem be, a többit meg lehordtam a pincébe, újabb cipekedés. Ahonnan meg persze fel is kell hozzam, ha kész a festés. Nem baj, edzésben maradok. :) Amiatt nem voltam nyugodt, hogy vadidegen emberek lesznek a lakásban, úgy, hogy én nem vagyok ott, de megnyugtattak, hogy biztonságban lesznek a holmijaim. Remélem, de azért mindent, ami olyan, elpakoltam, jobb a békesség.

Fura egy, egyelőre töküres lakásban lenni.