Ugrás Svájcba

És igen! A mai nappal sikerült törölni a második előfizetést az Orange-nak! Augusztus 15 óta küzdöttek vele!

Alig 20 éves gyerekek, villamoson, gépkarabélyokkal. Szerencsére nincsenek csőre töltve, de gyanítom, egy-két tár ott figyel a katonahátizsákban.

Lugano

Hétvégén kirándulni voltunk, az egyik magyar srácnak itt van az autója, így meg tudtunk szervezni egy nagyobb utat a déli, olasz régióba. Mivel péntek este indultunk Luganoba, a sötétben sokat nem láttunk a környező tájból, és mint az visszafelé kiderült, elképzelni sem tudtuk, milyen tájakon mentünk keresztül, de erről majd később.

GPS segítségével sem volt egyszerű, a címen, amit a szállás adott, egy szanatórium jellegű épület volt. Szakadó esőben, sötétben némi kihívást jelentett a tájékozódás. Az viszont egyből kiderült, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, becsöngettünk, és meg se kellett szólalni, egyből mondták, hogy merre kell menni, hogy megtaláljuk. Az utolsó pillanatban érkeztünk, a recepción már zártak.

Maga a hely egy ifjúsági szállásnak fordítandó egység volt, de tele volt családosokkal. Volt úszómedence, napozóágyak, bogrács, grill, játszótér is. Igaz, a medence kültéri és nem fűtött, úgyhogy maximum nyáron használható.

Reggel aztán megcsodálhattuk a környezetet, és hogy mennyire különbözik a vegetáció az északi részről. Lombhullatók, örökzöldek békésen megférnek a pálmák mellett. :)

Azt sejtettem, hogy az olasz részen az olasz lesz a fő nyelv, de meglepett, hogy a buszon is olaszul mondják be a következő megállót, a feliratok is inkább olaszul vannak. Az emberek is mások, hangosak, harsányak. Mint az olaszok. :)

Sajnos szakadt az eső, nem volt éppen városnézős idő, de ennek ellenére esernyőkkel nekivágtunk a városnak.
Mondhatnám, hogy természetesen Lugano is egy tó partján helyezkedik el. Hegyekkel. Kezdem azt gondolni, hogy ha le kéne írni Svájcot egy mondattal, akkor az valami ilyesmi lenne: városok a tó partján, hegyekkel.

Ennek ellenére fel lehet fedezni az egyes városok különböző hangulatait. Itt is, ahogy jártuk a várost, nem volt kézzelfogható, de éreztük, hogy ez bizony nem a német része az országnak. Az, hogy nem nagyon lehet fotózni anélkül, hogy legalább egy toronydaru ne lógjon be a képbe, lassan megszokottá válik.

 A panoráma annak ellenére gyönyörű volt, hogy felhős volt az ég, hol esett, hol abbahagyta.

Mivel kinti programnak sok értelme nem volt,megnéztük a Modern Művészetek Múzeumát, majd olasz ebéd (mi más). És voilá, délutánra kisütött a nap is. Előkerültek a zenészek is. 

 Svájci sajt, mert az jó

Délutáni programnak a közeli Bellinzona meglátogatása volt terítéken, mely három kastélyával ígéretes látnivalónak ígérkezett. Ember tervez, Isten végez, belefutottunk egy igen kellemes dugóba az autópályán, úgyhogy a három kastélyból végül csak egy lett, de megérte, mert szerencsére a legmagasabban fekvőt választottuk, így láthattuk az egész völgyet, ahol a város elterül.

És érdekes módon, magáról a kastélyról nincs fényképem. Hurrá.

Estére grilleztünk, ami becsületkassza alapon működik. És miért ne, az eső is újra rákezdett.

Locarno

Reggeli után felkerekedtünk, és elindultunk Locarnoba. Ez egy kisebb város, közel Luganohoz, Svájc legalacsonyabban fekvő települése.

Leghíresebb látnivalója a 16-17. században épült Santa Maria Assunta templom és a hozzá tartozó kolostor. Elég magasan fekszik, és nem volt sok kedvünk felgyalogolni odáig, így a siklót vettük igénybe. Meglepő volt, hogy mindössze 7 frank a retúrjegy, összehasonlítva a Pilatus 68 frankjával kellemes meglepetés volt.

Maga a város nekem jobban tetszett, mint Lugano, annak ellenére, hogy az idő sem volt kegyes, és az utcák is elég kihaltak voltak. Hangulatos, olasz városkának mondanám. Azt gondolom, mondani sem kell, hogy szintén tó mellé épült és hegyek veszik körül. :) A panoráma lélegzetellállító, a havas hegycsúcsokkal és a völgyben a tóval.

Vasárnap lévén nyugalom volt, a főtéren is kevesen voltak. Egy olasz ebéd után hazafelé vettük az irányt. Tartottunk tőle, hogy a Szt. Gotthárd alagútnál dugó lesz, de ami valójában volt, arra nem voltunk felkészülve. Nemhogy lassan araszoltunk, gyakorlatilag állt a tömeg az autópályán, minden 5 percben mentünk előre 1-2 autót. Gondolom köszönhető ez annak is, hogy éjjel jelentős mennyiségű hó esett a térségben, a hágót le is zárták (körülbelül 2000 méteren halad át a hegyek között). Az alagútról annyi, hogy 2x2 sáv volt tervezve 2 alagúttal, de az egyik oldal megnyitása után a lakosok megvétózták a másik alagutat, mondván, hogy nagyon megnövekedne az átmenő forgalom. Cserébe most mindennaposak a több kilométer hosszú dugók, ahol az autók pöfögtetik az üzemanyagot, szennyezve a környezetet.

2 óra ácsorgás után még megálltunk az alagút előtt egy benzinkútnál, hógolyózni. :)

Maga az alagút 16 kilométer hosszú. Érdekes, hogy míg kinn volt 8 fok a szabadban, az alagútban 34-35 fokig kúszott fel a hőmérő.

Alagutat így még nem vártunk soha. :)

Hazafelé aztán világosban is láttuk az igazi svájci Alpokot, lenyűgöző látvány, hatalmas hegyek, hóval borított csúcsok.

Képek Luganoból.

 Képek Locarnoból

Nem, még mindig nem sikerült két előfizetésből egyet varázsolni. De legalább már megkaptam a nem használtról is a számlát. Sirály, megint mehetek be az ügyfélszolgálatra. Végülis olyan unalmas lenne enélkül az életem. Kíváncsi vagyok, hogy a féléves munkaszerződésem végén hány darab előfizetéssel fogok rendelkezni. :)

Az jutott ma reggel eszembe, pénzkivételnél, hogy ha jól rémlik, otthon az automata rendesen megfejelve adja ki a címleteket. Itt meg vagy 5 percig bíbelődök azzal, hogy a kiadott összeget rendesen összerakva tudjam betenni a tárcámba...

Tegnap este elmentünk focizni. 14-en voltunk, és azon gondolkoztam, hogy ezeket a srácokat kéne importálni a nemzeti 11-be. 1 óra 40 percet játszottunk, megállás nékül és amit lefutottak ennyi idő alatt, döbbenet. Végig pörgött a játék, tudják kezelni a labdát, csoror róluk a víz, de még a végén is képesek sprintelni, látszik, hogy lelkesen és rendszeresen csinálják.

Maga a pálya nagyobb, mint a kézilabdapálya, de kisebb, mint a rendes focipálya, műfű, homokkal megszórva, hogy ne legyen nedves és csúszós. Egy fillért sem fizettünk érte, de mikor látták, hogy játszunk, simán felkapcsolták a reflektorokat, hogy lássunk is valamit.

Gumicukor torta

Gumicukor pizza

Még gumicukor torta

Gumicukor sör :)

Kis szünet, egyelőre mindennapok.

Fenomenális, hogy mennyire megy az ingyen elvihető cuccok piaca. :) Asztalok, ágyak, szekrények, nem csak ilyen apró bizbaszok. Most olvasom, hogy feltette az Ikea kinyitható kanapét, nem vitte el senki 1 hét alatt, így kidobta. Más mentalitás, na. Fél lakást be lehet rendezni, és nem csak leharcolt dolgok vannak, hanem normális, jó állapotban levők is.

Az még mindig felfoghatatlan, hogy megáll a busz a zebránál, hogy egymagam átballagjak az úton. Végülis csak 80 ember vár. :)

Azt hiszem, a repülő a harmadik legjobb találmány a világon (az első a WiFi, a második a mosogatógép). Mentem már haza kocsival, busszal, de akárhogy is nézzük, a repülő az ultimate. Tudom, sokan mondják, hogy "inkább megyek 12 órát kocsival, mint hogy repülőre szálljak", viszont azt kell mondanom, hogy 12 órát ülni egy dobozban és vezetni más dimenzió, mint beülni egy másik dobozba, ami 1.5 óra múlva kirak a célállomáson. Hogy is mondja a MasterCard? Megfizethetetlen? És nem vagy utána felmosórongy, pihent vagy. Fenomenális.

Repültem már életemben, de még mindig lenyűgöz és ugyanakkor némiképp megrémít a tudat, hogy 11 kilométer magasan üldögélek. Azért nagyot lehet onnan esni. :) Szerencsére mindenféle kaland nélkül megúsztam az utazást, légörvény se nagyon volt.

Otthon lenni teljesen más feeling. Vidám vagyok, felszabadult, a gyerek meg egyszerűen bohóc. Érződik rajtunk a viszontlátás öröme, az a kevés együtt töltött idő, és hogy minél többet és tartalmasat éljünk meg ezekben a lopott órákban. Ebben is jobb a repülés, mert igaz, hogy estefelé érek Budapestre, de plusz 12 órát jelent, amit együtt töltünk. Ez az egész határátkelésben a legrosszabb, mikor hátrahagyod a szeretteidet. Olvashatsz róla, elképzelheted, de fogalmad sincs arról, milyen is valójában. És van skype, viber, kakaotalk, de nem ugyanaz.

Egy egy ilyen hétvége cserébe új löketet tud adni az embernek. Feltöltődik, új energiákat talál magában, új erővel veti bele magát az újabb munkahétnek. Na jó, ez jó propagandaduma, azért csak hétfő van. Azt hittem sosem érek be, olyan lassúnak éreztem a villamost. Pedig még gyorsabb is volt, mint szokott. Na mindegy, hajrá, sikeres hétfőt mindenkinek.

Élek még, csak semmi extra. :)

Tegnap megünnepeltük a csoportvezető születésnapját. Házi almapálinkát adtam ajándékba, remélem ízlik majd neki. Kissé K.O. vagyok most, pedig nem tartott sokáig. Öregszem, vagy mi.

Viszont megvolt az az élmény, ami eddig hiányzott, hogy kicsit lazák legyünk, beszélgessünk. Napközben nincs meg az a szociális kapcsolat, amit a Nexonnál a konyhai beszélgetések jelentettek. Tegnap viszont mindenki kiengedett kicsit. Fura volt egyedüliként, aki nem ért németül, de sokszor váltottak angolra, úgyhogy nem éreztem magam kellemetlenül. A végén már felmérést végeztünk, hogy az utca emberei közül hányan ismerik Oprah Winfreyt. Nem volt túl jó választás, mert nemrég tele volt vele az újság, úgyhogy 5-ből 5-en tudták, hogy ki. Viszont senki nem hajtott el minket, meghallgattak, normálisan válaszoltak. Pedig most komolyan, ha hozzám ilyen hülyeséggel jönne oda valaki, lehet nem lenne természetes a mosolyom. Úgy látszik megértőbbek az őrültekkel szemben. Végülis az ókori társadalmakban is volt, ahol áldottnak tekintették az ütődötteket. :)

Érdekes jelenséget figyeltem meg magamon. Sokkal jobban szemet szúrnak a negatív hírek, mikor megnézem pl. az Indexet, a facebookon is rengeteg a megosztás, ami valami rossz dologról szól. Vajon eddig is ez volt, csak nem vettem róla tudomást? Vagy ha benne élsz, kevésbé veszed észre?

Félreértés ne essék, nem fellengzés vagy nagyzolás, tényleg elgondolkodtatott, hogy eddig is ez volt és csukott szemmel jártam a világban? És most, hogy vannak olyan dolgok, amik miatt jelenleg nem kell aggódjak, másra is oda tudok figyelni, nemcsak a saját gondjaimra, hanem a körülöttem levő világéra is?

Hogy lehet ilyen hideg? Szombaton még 32 fok volt, most meg 16. Zombimód ON, kissé megvisel, sosem tudom reggel, hogy milyen időre készüljek délután. Hétfőn még majd meghaltam, annyira melegem volt, most meg lassan a zakóra is kell venni valamit. Nagyon hirtelen jött az ősz, és jó gyorsan.

Van egy érdekesség, amit megfigyeltem, és igazából ezt a mobilis társadalmakban tudom elképzelni, és persze a gazdagabb országokban. Emberek jönnek-mennek a világban, és sokszor előfordul, hogy csak felteszik a cuccaikat a netre, mondván elköltöznek az országból, ingyen elvihető. És nem csak valami csip-csup dolgok, hanem IKEA bútorok, konyhai eszközök és még sokminden. Láttam például bébiülést autóba is. Csak oda kell érte menni, és persze résen kell lenni, hogy a jó dolgokat megcsípje az ember. Már két bicikliről lemaradtam. :)

Közeleg a hétvége és végre hazamegyek, bár még mindig nem repülővel, hanem kisbusszal, de legalább nem lesz fárasztó és megterhelő, mert gyanítom, hogy nem vezetek éjjel. Kíváncsi leszek, mert elmondás alapján nem csak egy szakadt Transit bepakolva 4 üléssel, hanem tényleg próbáltak kényelmet teremteni, de a puding próbája az evés.

A napok békésen telnek, csatlakozott hozzánk egy másik magyar srác, így újra négytagú a banda, leszámítva, hogy most egyikük elutazott, de alakulunk. Plusz van egy új lakó, egy lány a hegyekből, azt mondta, most lakik először nagyvárosban. Érdekes lehet neki, fura viszont, hogy nem néz a szemedbe, mikor hozzád beszél, sőt, azon szoktam mosolyogni, mikor még el is fordul. Új értelmet kap a 'falnak beszél' kifejezés. :)

Egy kép búcsúzóul.

Egy csendes hét telt el. Rengeteg melóval, de eseménytelenül.

Pénteken volt a cég nyárzáró partija, ahol is kibéreltek egy sétahajót, és azzal tettünk egy jó nagy kört a tavon.

A hajón ennivaló és a fejlesztési vezető által főzött sör volt a menü. Azt mondta, mindenkinek kell valami hobbi. 

Mindezt leszámítva annyira eseménymentes volt a hét, hogy még írni sem tudok róla. :) Valahol érthető, néha a szürke hétköznapok is megtörténnek, nem csak az izgalmas események. 

Csak egy kis statisztika.

Az olvasók 74%-a Chrome-ot használ, második a Firefox 17%-kal.

Operációs rendszer tekintetében a Windows 67%, a Linux 29%.