Ugrás Svájcba

Lugano

Hétvégén kirándulni voltunk, az egyik magyar srácnak itt van az autója, így meg tudtunk szervezni egy nagyobb utat a déli, olasz régióba. Mivel péntek este indultunk Luganoba, a sötétben sokat nem láttunk a környező tájból, és mint az visszafelé kiderült, elképzelni sem tudtuk, milyen tájakon mentünk keresztül, de erről majd később.

GPS segítségével sem volt egyszerű, a címen, amit a szállás adott, egy szanatórium jellegű épület volt. Szakadó esőben, sötétben némi kihívást jelentett a tájékozódás. Az viszont egyből kiderült, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, becsöngettünk, és meg se kellett szólalni, egyből mondták, hogy merre kell menni, hogy megtaláljuk. Az utolsó pillanatban érkeztünk, a recepción már zártak.

Maga a hely egy ifjúsági szállásnak fordítandó egység volt, de tele volt családosokkal. Volt úszómedence, napozóágyak, bogrács, grill, játszótér is. Igaz, a medence kültéri és nem fűtött, úgyhogy maximum nyáron használható.

Reggel aztán megcsodálhattuk a környezetet, és hogy mennyire különbözik a vegetáció az északi részről. Lombhullatók, örökzöldek békésen megférnek a pálmák mellett. :)

Azt sejtettem, hogy az olasz részen az olasz lesz a fő nyelv, de meglepett, hogy a buszon is olaszul mondják be a következő megállót, a feliratok is inkább olaszul vannak. Az emberek is mások, hangosak, harsányak. Mint az olaszok. :)

Sajnos szakadt az eső, nem volt éppen városnézős idő, de ennek ellenére esernyőkkel nekivágtunk a városnak.
Mondhatnám, hogy természetesen Lugano is egy tó partján helyezkedik el. Hegyekkel. Kezdem azt gondolni, hogy ha le kéne írni Svájcot egy mondattal, akkor az valami ilyesmi lenne: városok a tó partján, hegyekkel.

Ennek ellenére fel lehet fedezni az egyes városok különböző hangulatait. Itt is, ahogy jártuk a várost, nem volt kézzelfogható, de éreztük, hogy ez bizony nem a német része az országnak. Az, hogy nem nagyon lehet fotózni anélkül, hogy legalább egy toronydaru ne lógjon be a képbe, lassan megszokottá válik.

 A panoráma annak ellenére gyönyörű volt, hogy felhős volt az ég, hol esett, hol abbahagyta.

Mivel kinti programnak sok értelme nem volt,megnéztük a Modern Művészetek Múzeumát, majd olasz ebéd (mi más). És voilá, délutánra kisütött a nap is. Előkerültek a zenészek is. 

 Svájci sajt, mert az jó

Délutáni programnak a közeli Bellinzona meglátogatása volt terítéken, mely három kastélyával ígéretes látnivalónak ígérkezett. Ember tervez, Isten végez, belefutottunk egy igen kellemes dugóba az autópályán, úgyhogy a három kastélyból végül csak egy lett, de megérte, mert szerencsére a legmagasabban fekvőt választottuk, így láthattuk az egész völgyet, ahol a város elterül.

És érdekes módon, magáról a kastélyról nincs fényképem. Hurrá.

Estére grilleztünk, ami becsületkassza alapon működik. És miért ne, az eső is újra rákezdett.

Locarno

Reggeli után felkerekedtünk, és elindultunk Locarnoba. Ez egy kisebb város, közel Luganohoz, Svájc legalacsonyabban fekvő települése.

Leghíresebb látnivalója a 16-17. században épült Santa Maria Assunta templom és a hozzá tartozó kolostor. Elég magasan fekszik, és nem volt sok kedvünk felgyalogolni odáig, így a siklót vettük igénybe. Meglepő volt, hogy mindössze 7 frank a retúrjegy, összehasonlítva a Pilatus 68 frankjával kellemes meglepetés volt.

Maga a város nekem jobban tetszett, mint Lugano, annak ellenére, hogy az idő sem volt kegyes, és az utcák is elég kihaltak voltak. Hangulatos, olasz városkának mondanám. Azt gondolom, mondani sem kell, hogy szintén tó mellé épült és hegyek veszik körül. :) A panoráma lélegzetellállító, a havas hegycsúcsokkal és a völgyben a tóval.

Vasárnap lévén nyugalom volt, a főtéren is kevesen voltak. Egy olasz ebéd után hazafelé vettük az irányt. Tartottunk tőle, hogy a Szt. Gotthárd alagútnál dugó lesz, de ami valójában volt, arra nem voltunk felkészülve. Nemhogy lassan araszoltunk, gyakorlatilag állt a tömeg az autópályán, minden 5 percben mentünk előre 1-2 autót. Gondolom köszönhető ez annak is, hogy éjjel jelentős mennyiségű hó esett a térségben, a hágót le is zárták (körülbelül 2000 méteren halad át a hegyek között). Az alagútról annyi, hogy 2x2 sáv volt tervezve 2 alagúttal, de az egyik oldal megnyitása után a lakosok megvétózták a másik alagutat, mondván, hogy nagyon megnövekedne az átmenő forgalom. Cserébe most mindennaposak a több kilométer hosszú dugók, ahol az autók pöfögtetik az üzemanyagot, szennyezve a környezetet.

2 óra ácsorgás után még megálltunk az alagút előtt egy benzinkútnál, hógolyózni. :)

Maga az alagút 16 kilométer hosszú. Érdekes, hogy míg kinn volt 8 fok a szabadban, az alagútban 34-35 fokig kúszott fel a hőmérő.

Alagutat így még nem vártunk soha. :)

Hazafelé aztán világosban is láttuk az igazi svájci Alpokot, lenyűgöző látvány, hatalmas hegyek, hóval borított csúcsok.

Képek Luganoból.

 Képek Locarnoból