A félreértések elkerülése végett, a helyzet nem jelenti azt, hogy most azonnal csomagolom a családot és uccu neki, nagyvilág. Úgy, ahogy eddig is benne volt a levegőben, hogy itt folytatjuk az életünket, ugyanúgy van benne most is, mint ahogy az is, hogy visszahúz a szívem, és hazaköltözöm. Mindkét országnak megvan a maga varázsa, szépsége, de az otthonom Magyarország. Fél év múlva az is lehet, hogy azt mondom magamnak, szép volt, jó volt, de vágyom a hazámra, és inkább megyek Budapestre. Minden kérdéses, és szerintem ez minden hasonló helyzetben levő családnak egy nagyon nagy, és nehéz döntés. A mérleg egyik oldalán a nyugati élet, az új lehetőségek, a másikon a honvágy, a haza. Igen, tudom, hogy a helyzet sosem volt rózsás, mindig az volt, hogy már csak keveset kell kibírni, és jobb lesz. Aztán végül annyira nem lett jobb, de valahogy mégis megvolt az ember, megoldotta a dolgait. Túl sok energia és ráfordítás van az otthoni dolgokban is, ahhoz, hogy egyik pillanatról a másikra felszámolja, feladja az ember.
Az ismeretlentől való félelem szintén nem segít. Vajon tényleg olyan döntést hozok-e majd, amit nem bánok meg később? Ez nem egy játék, hogy visszatöltöm az elmentett játékállást és kijavítom. Hosszútávú dolgok, felelősségteljes lépések. Ez az, amit csak az élet fog megválaszolni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.