HTML

Ugrás Svájcba

Svájci életem és kalandjaim. Küzdelmek, életvitel, mindenféle fura vagy akár megdöbbentő események.

Friss topikok

  • Lex D'Arquebus: @Lex D'Arquebus: Kimaradt egy vessző. Helyesen: Nem, Zürich volt a székhely... (2015.08.27. 08:36) Szabadnap
  • firg_firg: Hello, a paratartalom a penesz miatt fontos. Sok lakas hajlamos a peneszedesre. A mienk kb 10 eves... (2014.04.06. 09:50) A whole new world...
  • Lex D'Arquebus: Tudod fura, hogy ittlétem alatt összesen egy magyar sráccal alakult ki valami barátságféle, pedig ... (2014.02.11. 13:40) Mindenféle
  • Péter Ruprecht: Papírkutya! :)))) (2013.09.03. 12:09) Határok, első rész
  • Péter Ruprecht: Na végre, hiányoztak már a postok! Rupiék örülnek, hogy jól érzitek magatokat. A családi látogatá... (2013.08.21. 06:28) Pótlék

2014.02.04. 15:01 Lex D'Arquebus

Mitting

Hogy zajlik egy megbeszélés?

Miután kihirdetésre kerül az időpont, elkészülnek a napirendi pontok, hogy miről is lesz szó. Ugyanúgy elvárt, hogy pontosan érkezzél, ne játssz a többiek idejével.
Ami nekem elsőre furcsa volt, hogy ha látszik, hogy túlmenne a meghatározott kereteken, simán szólnak az előadónak, hogy fogjuk rövidebbre, mert kicsúszunk az időből. Az vicces volt, mikor a külsős emberkéknek is mondták, hogy sorry, ugorhatunk a következő pontra, mert a percek mennek és még van hátra megbeszélnivaló. :)
Precizitás a köbön, és ezt megszokták.

Az, hogy akár késik a busz, szintén nem megszokott, pedig ott aztán lehet mindenféle forgalmi akadály, mégis tartják a menetidőt.

Szólj hozzá!


2014.01.27. 16:22 Lex D'Arquebus

Felbontás

Azért kíváncsi lennék, minek a felbontása 980x613 (11% részesedése van). Valami telefon vagy tablet lehet, de vajon milyen? Az enyém 960x540, ami sehogy se illik ebbe a részbe. Mondjuk ilyen felbontás nincs is a listában.

Android nincs is az oprendszerek között. Érdekes.

Szólj hozzá!


2014.01.27. 11:49 Lex D'Arquebus

Januári őrület

Régen volt már hosszabb, állapotjelentő poszt. Megvannak az okai, mostanában feje tetejére állt minden, és még semmi sem zárult le, úgyhogy végleges állapotokról nem tudok beszámolni.

A legnagyobb feladat most a lakáskeresés. Folyamatosan bújom a hirdetéseket, ami szimpatikus azt meg megnézem. Ami bosszantó, amikor feltesznek egy hirdetést, 1 darab fényképpel, aztán döntsd el, hogy tetszik-e vagy nem. Vagy bumlizz ki, megnézni és rájössz, hogy messze nem olyan, mint amit elképzeltél. Ennél már csak az a jobb, hogy fénykép sincs. Vagy olyanok a képek, hogy legszívesebben ki se mennél, mert nincs összepakolva, rumli van. Vagy az ellentét, a képek szépek, csak éppen nem a valóságot tükrözi. Olyan is van, hogy kapsz egy telefonszámot, hogy megbeszéld, hogy mikor tudod megnézni a lakást, csak éppen nem veszik fel a telefont, napokig hajkurászod, majd a végén olyan időpontot mond a delikvens, ami neked teljes mértékben alkalmatlan.
Szóval baromi nehéz lakást találni. Ha meg találsz egy megfelelőt, az arcodba tolnak egy akkora kauciót, amitől rosszul leszel.

Emellett intézni kell a céghez való belépést, az sem egy lépés, kiderült, hogy akkor is jogosult vagy családtámogatásra, ha a család nem lakik itt veled. Ennek a papírmunkája aztán tényleg kiborító, még a magyar bürokráciához szokott lelkemnek is. Ilyen dokumentum, olyan dokumentum, ezt Svájcban kell kitölteni, azt meg Magyarországon, ennek a felét itt, a másikat ott. Plusz csatolj ilyen másolatot, olyan másolatot, agyrém.

Megérkezik a tél, a hideg már itt van, hó még csak a magasabban fekvő területeken. Pedig már a tavasznak kéne készülődnie.

A szálláson lassan elfogy a régi banda, jövő héttől már csak ketten maradunk. Az újak meg egyre furábbak. Van olyan fószer, aki mindenhová szelleműző bizbaszokat rak (ágak, levelek, különféle szemétből készült installációk), egy másikat még nem láttam józanul, érdekes. Úgy látszik a spamszűrő nem működik.

Legalább a munkahelyen értelmes emberkékkel vagyok összezárva. Mindenki ott segít, ahol tud, ami jólesik az idegenből jött magamfajtának.

Az élet jó és kalandos. Jee.

Szólj hozzá!


2014.01.15. 08:54 Lex D'Arquebus

Orange pirospont

Előfizettem Spotify-ra, mert néha már unom a saját zenéimet, és felüdülés ismeretlen vagy akár oldschool zenéket hallgatni. Kezdetben mindig csak a munkahelyen, wifi-ről használtam, aztán ahogy barangoltam az Orange oldalán, megtaláltam, hogy ha rajtuk keresztül fizetek elő, akkor nem számít bele a mobilnet használatba. Így most ahol van mobilnet, körülbelül bármilyen zenéhez van kedvem, mindig kéznél van. 21. század. Örülök.

Szólj hozzá!


2014.01.08. 22:01 Lex D'Arquebus

Hepinyújír

Mivel kedves barátom nehezményezte, hogy nem elég személyesek a posztok mostanában (bár szerintem nem olvasta a tavalyi utolsót), ezért most megpróbálom összekapni magam, és valami nagyon személyeset összehozni. Remélem örülsz.

Mivel január 2-a munkaszüneti nap volt (cserébe nincs március 15.), ezért aznap jöttem vissza. Nagyon nehéz volt az elválás, főleg 11 nap otthon tartózkodás után, beletelt pár napba, mire sikerült valamennyire túllépnem rajta, mivel munka van, nem lehet félvállról itt lenni. Igaz, az első hétvége elég kemény volt, szerencsére betáraztam rengeteg filmet, így nem azon járt az agyam, hogy tökegyedül ülök a szobában.

Végre sikerült megnézni a Trónok harca 2-3 évadot, igaza volt Norbinak, tényleg megérte, csak két rész kellett, hogy összerakjam, ki kivel van.

Szóval Svájc és Zürich. Elég érdekes élmény januárban 12-13 fokban sétálni az utcán, gyanítom meglesz ennek a böjtje. Lesz még itt félméteres hó. Vagy összeesküvés elmélet, Európa exportálta a rossz időjárást az USA-ba, ők eléggé szívnak most. Kaptunk is képet Bostonból -27 fokkal.

Ma volt az első munkanapom. Mint teljes értékű alkalmazott. Fel is tornázták a rám kiosztott feladatokat 50%-kal hirtelen. Legalább nem fogok unatkozni. Mindenesetre elég sok poénra adott okot ez az utolsó-első nap dolog. Sokan köszöntöttek, mint új srácot. 
Érdekes, hogy szinte mindent postán intéznek-intéztek. A munkaszerződést postán küldték, aláírva kellett visszaküldenem. Most meg a bankszámla kérdést is postán intézik. Bezzeg a pszichológia tesztet meg tudták oldani online. Vagy küldhetnének egy xls-t, én meg kitölteném. Na mindegy, itt bíznak a postában, hogy nem keverednek el a dolgok.

A tartózkodási engedélyt is postán küldik, meg a felszólítást is, hogy hamarosan lejár, legyek szíves 14 napon belül befáradni. Az mondjuk nem zavarta őket, hogy a 14 napból van 2 hétvége (4 nap mínusz), plusz karácsony (2 nap), a maradék dec27,30,31-re meg szimplán bezártak. :) Ja, és az törvényszerű, hogy aznap jön a szerződés, amikor megyek haza, tehát amíg otthon voltam, azon gondolkoztam, hogy megkaptam-e, és ha igen, akkor benne van-e még a postaládában. Vannak dolgok, amiket az ember nehezen vetkőzik le.

Nem maradt más hátra, mint hogy sikerekben gazdag, boldog új évet kívánjak! 

Szólj hozzá!


2014.01.07. 15:22 Lex D'Arquebus

Sony

Mai hír:

http://mobilarena.hu/hir/ces_2014_megerkezett_az_xperia_z1_kisebb_valtozata.html

Azt hiszem még sosem éreztem ilyet, de most:

377536_shut-up-and-take-my-money.jpg

Szólj hozzá!


2013.12.23. 10:55 Lex D'Arquebus

Viszlát 2013.

Utolsó napom töltöm idén Zürichben. Az elmúlt év igen nagy változásokat hozott az életünkben. Mindig voltak olyan gondolatok a fejemben, hogy milyen lenne egy másik országban élni, vajon megállnám-e a helyem? Talán ez a kalandvágy volt az, ami végül elindított azon az úton, ami ide vezetett.
Utólag visszagondolva, mint ahogy szerintem oly sokan mások is így érzik, van egy elképzelés, egy fantáziakép, hogy milyen is az, amikor felpakolsz, és elindulsz a világban, egy új helyre, új környezetbe, mert elhiszed, hogy lehet szebb és jobb, mint amit addig megtapasztaltál.
Én is könnyen tettem olyan kijelentéseket, hogy az első adandó alkalommal menni kell, nincs miért maradni. Az igazság az, hogy ez csak kívülről, vagy elsőre tűnik ennyire egyszerűnek. Mindarra, amit a valóság jelent, egyszerűen nem lehet felkészülni. Elképzelheted, hogy milyen, megpróbálhatod felvértezni magad, de ami tényleg a nyakadba szakad, arról fogalmad sincs.
Azok, akik hátrahagyják a családjukat, szerintem exponenciálisan nehezebb. Persze, vannak azok a kijelentések, hogy ott a skype és társai. Valóban, ha van elég sávszélesség, internet, de ez sem pótolhatja a fizikai jelenlétet. A mi esetünkben annyira hektikus volt az egész, hogy átszoktunk a sima telefonálásra (neten), mert a képtovábbítás használhatatlan volt, mindenféle programmal.
Arra, hogy a szeretteidet otthon hagyod nem lehet felkészülni. Lehetnek halvány fogalmaid, de megélni olyan emocionális sokk, amit nehezen dolgoz fel az ember. Nekem még fél év múlva is, azok a hétvégék, amelyeken nem megyek haza, a legrosszabb napok között vannak. Ilyenkor próbálsz csavarogni, eltölteni valamivel az időt (mondjuk a Gyűrűk ura 9 órája segített ezen a hétvégén :)).
Nekem olyan szempontból szerencsém volt, hogy a munkahelyen is olyan emberek vesznek körbe, akikre számíthatok, ha segítség kell, és a szálláson is vannak olyanok, akik azért ott vannak ha kell.
Mindenekfelett pedig azt hiszem köszönettel tartozom a családomnak, akik hittek bennem és támogattak abban, hogy valóra váltsam ezt az álmom. Ugyanis nemcsak nekem nehéz, hanem mindazoknak, akik otthon maradtak. A feleségemnek, aki hirtelen magára maradt mindazokra a dolgokra, amiket addig együtt intéztünk. Úgy ahogy az ittlétet, ugyanúgy ezt is csak elképzelni tudom, mit jelentett az elmúlt fél évnyi helytállás, fáradság, intézkedés és talpon levés. Remélem az év végén kicsit szusszanhat, mert megérdemli.
Hogy mi a tapasztalat, végkövetkeztetés? Megbántam-e? Nem. Egy cseppet sem. Minden nehézség ellenére nem gondolom, hogy rossz döntés volt, persze, most nehéz, de bízom abban, hogy hamarosan újra együtt töltjük a napokat.
Átélni egy nyugati ország kultúráját olyan élmény, amit mindenkinek tudok ajánlani. Az a kavarodás a nációkban, ami nekem kijutott, különösen élménydús volt. Emberek a világ minden tájáról, az Egyesült Államoktól Japánig (mondjuk a japánok akkor sem köszöntek vissza, ha hangosan rájuk köszöntem), olyan ismeretségeket kötöttem, barátságokat, amikre a jövőben számíthatok, vagy jó érzéssel emlékszem rá vissza.
Persze, hogy az ember kicsit magába fordul, amikor egyedül van, de azt kell mondjam, hogy összességében nagyon jó élményekkel gazdagodtam, és a java még hátravan. Az ország felfedezése még ránk vár, alig várom, hogy nekiinduljunk a családdal, látni mindazt a szépséget, amiről eddig csak olvastunk és képeken láttunk.
Nincs más hátra, felkészülni az idei utolsó utazásra a hazámba.
Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!

Szólj hozzá!


2013.12.19. 22:31 Lex D'Arquebus

Pár kép a Bahnhofstrasse-ról

 

A képek kattintva nyílnak nagyobban.

Update: leszámítva, hogy 403 Forbidden. Na ennek majd utánanézek még.

Szólj hozzá!


2013.12.16. 18:15 Lex D'Arquebus

Folytatás, gondolatok

A félreértések elkerülése végett, a helyzet nem jelenti azt, hogy most azonnal csomagolom a családot és uccu neki, nagyvilág. Úgy, ahogy eddig is benne volt a levegőben, hogy itt folytatjuk az életünket, ugyanúgy van benne most is, mint ahogy az is, hogy visszahúz a szívem, és hazaköltözöm. Mindkét országnak megvan a maga varázsa, szépsége, de az otthonom Magyarország. Fél év múlva az is lehet, hogy azt mondom magamnak, szép volt, jó volt, de vágyom a hazámra, és inkább megyek Budapestre. Minden kérdéses, és szerintem ez minden hasonló helyzetben levő családnak egy nagyon nagy, és nehéz döntés. A mérleg egyik oldalán a nyugati élet, az új lehetőségek, a másikon a honvágy, a haza. Igen, tudom, hogy a helyzet sosem volt rózsás, mindig az volt, hogy már csak keveset kell kibírni, és jobb lesz. Aztán végül annyira nem lett jobb, de valahogy mégis megvolt az ember, megoldotta a dolgait. Túl sok energia és ráfordítás van az otthoni dolgokban is, ahhoz, hogy egyik pillanatról a másikra felszámolja, feladja az ember. 
Az ismeretlentől való félelem szintén nem segít. Vajon tényleg olyan döntést hozok-e majd, amit nem bánok meg később? Ez nem egy játék, hogy visszatöltöm az elmentett játékállást és kijavítom. Hosszútávú dolgok, felelősségteljes lépések. Ez az, amit csak az élet fog megválaszolni. 

Szólj hozzá!


2013.12.16. 10:40 Lex D'Arquebus

December

Itt a tél, ahogy Eddard Stark megjósolta. Hó még nincs, csak a magasabban fekvő helyeken, de a mínuszok már kopogtatnak reggelenként. A múlt hét vége elég eseménydúsra sikerült, de eddig még nem szedtem össze magam, hogy mindezt egy blogposztban is összefoglaljam. Szombaton kicsiny családommal meglátogattuk a zürichi karácsonyi vásárt. Már előtte meglepődtem azon, hogy a főpályaudvaron van minden évben, ami persze jó, mert fedett hely, de tartottam attól, hogy a helyszűke miatt zsúfolásig lesz emberekkel. Nem csalódtunk, néha alig lehetett lépni. Bár ha jól emlékszem a Vörösmarty téren is hasonló helyzet szokott kialakulni délutánonként. Az első csalódás az volt, hogy a puncsot sima papírpohárban adják, nincs lehetőség emlékbögrét vásárolni, mint mondjuk Budapesten, vagy akár Bécsben. A felhozatal mondhatjuk, hogy a szokásos, csecsebecsék, kolbászos, ékszerárusok vannak zömében. A fő látványosság a Svarowski által feldíszített karácsonyfa. Természetesen biztonsági őrrel és üvegfallal körülvéve, hiába Svájc, ennyire azért nem bíznak az emberekben. :)

DSC_0420.jpg

Vasárnap aztán felkerekedtünk, és az egyik lakótárstól kölcsönkapott szánkóval elindultunk Zugerberg-re, mivel ott biztosra tudtam, hogy 22 centiméter hó van. Maga a pálya, meg a lecsúszás ingyenes, csak fel kell odáig menni. Ehhez mérten nem egy 100%-osan profi pályával van dolgunk, de arra, hogy a gyerekkel szánkózzunk pont megfelelt. A kicsi nagyon élvezte, otthon ritkán mentünk el ilyen méretű lejtőre.

DSC_0447.jpg

Hazaindulás előtt beültünk egy kisvendéglőbe, nagyon hangulatos volt, én ittam a ház specialitásából, ami Gingerlove néven futott, narancsos, gyömbéres forróital, nem bántam meg. Nagyon éhesek nem voltunk, úgyhogy bepróbálkoztunk egy sonkás szendviccsel, erre kihoztak egy fél kenyeret megpakolva minden jóval. :) Hazaérkezés után már csak tisztességből vacsoráztam.

DSC_0442.jpg

Most hétvége is eseménydúsra sikerült, pénteken céges karácsonyi parti (azért bárki bármit mond, a Nexonos karácsony hangulatát nehéz felülmúlni), szombaton az egyik srác búcsúpartija, mert költözik Németországba. Tegnap meg sikerült összehozni egy mozit, Hobbit 2. Ha nem a látvány miatt mennél moziba, akkor ne menj el. Ha nem tetszett az első rész, ne menj el. Hosszú, mennek, szokásos. Megpróbáltam megnézni egy másik karácsonyi vásárt tegnap, erre zárva volt. Advent vasárnap. Néztem is ki a fejemből, hogy most akkor mi is van? Viszont volt futóverseny, úgyhogy beálltam a nézők közé kicsit. Még 8 nap és indulás haza, kicsit kipihenni az évet, mozgalmas volt és elég nagy horderejű dolgok történtek. Az új év sem lesz kevésbé nyugis, januárban teljes értékű jómunkásember leszek, úgyhogy kezdhetünk gondolkozni azon, hogy hova, mikor és hogyan költözünk. Ez sem lesz egyszerű feladat, de a nehézségek azért vannak, hogy erősödjünk és megoldjuk őket.

Szólj hozzá!


2013.12.06. 19:54 Lex D'Arquebus

Megjött a Mikulás!

Kár, hogy algériás vagyok a mogyoróra, de örülni kell mindennek, amit adnak, úgyhogy hurrá!

DSC_0407.jpg

Szólj hozzá!


2013.11.27. 12:03 Lex D'Arquebus

Papierhunde

Mínusz huszonötcsillió fok van. Na jó, konkrétan -4, de olyan hidegnek érezzük (még a svájci kollégák is), hogy majd megfagyunk. Papírkutyák.

Tegnap balesetezett egy villamos reggel, nem tudták eldönteni egy busszal, hogy melyik térjen ki a másik elől. Általában azzal a vilivel szoktam jönni, de nem bírtam felkelni, úgyhogy eggyel későbbin ültem, így ezt a részt megúsztam. Persze lehetett gyalogolni, majd a következő megállóban visszaszálltunk arra, amelyikről 10 perccel azelőtt le. Legalább felébredtünk.

 

Szólj hozzá!


2013.11.26. 12:29 Lex D'Arquebus

Hatalom

Facebook hatalma: a tegnapi önreklám után 22 látogató érkezett, 150 lapletöltést produkálva. Jee. Eddig ez a rekord.

Viszont megfordult a statisztika, most már a Firefox vezet a Chrome előtt.

Update: és visszaszerezte a Chrome az elsőséget ma reggelre. :)

Szólj hozzá!


2013.11.25. 12:39 Lex D'Arquebus

Rövid, ámde nem egyszavas

Csak kéne már valami hosszabb poszt. Meglátjuk, mi kerekedik ki ebből.
Múlt héten megérkezett az első hó, de mostanra semmi nem maradt belőle. Viszont hamarosan kezdődik a sí és szánkó szezon, reszkessetek lejtők. Lehet ehhez kellene mondjuk valami szánkó is, de kicsire nem adunk. Vannak egész ígéretes pályák, 3-5 kilométeres kiépített szakaszok, mert a sima lejtő már nem jó az embereknek. Kíváncsi vagyok, mit sikerül összehozni.
Repkedtem mostanában megint, de nem ez a lényeg, hanem hogy ennek folyományaként tegnap érdekes felfedezést tettem. Budapesten, a vámvizsgálat előtt legalább háromszor elmész a kiírás mellett, hogy a notebookot/tabletet vedd ki a kézipoggyászból és külön tedd be a tálcába. Ennek ellenére mindig van valami egybites júzer, akire külön rá kell szólni, hogy vedd már ki banyek. Fogja a sort, aztán meg meglepődik, hogy igen, a kulcsot is vedd ki a zsebedből, sőt az aprópénzt is. Olvasni luxus? Amúgy tegnap azt is megtudtam, hogy azért kell kivenni, mert elfogja a kilátást. Mármint a laptop és a tablet.

DSC_0356_1.jpg


Mint azt már jeleztem facebookon, hogy rendelkezem azzal a különleges képességgel, hogy valahogy mindig sikerül szárnynál ülni a gépen. Ezt most sikerült biztosra megtudnom, mert az utolsó két úton átszállással közlekedtem, Zürich-München-Budapest vonalon (precízeknek ZRH-MUC-BUD), valamint Zürich-Bécs-Budapest (ZRH-VIE-BUD). Tegnap mondjuk már mosolyogtam magamon, mert sikerült Bp-Z között a gép leghátuljába foglaljak, erre a becsekkoláskor (erre van magyar szó?) mondta a hölgy, hogy átfoglalták a jegyemet, mert egy család így tudott egymás mellett ülni. Lehet tippelni hova tettek át. Természetesen a szárnyhoz. :) Érdekes, hogy mennyire más érzete van a különböző társaságoknak, még ha ugyanazon a géptípuson repülsz is. Ebben a hónapban repültem Lufhtansával, Austrian-nel és Swiss-szel. A legkényelmesebb ülések a Swiss-en vannak, de a legkellemesebb benyomást az Austrian tette. Talán azért, mert az ő színük a piros, és feldobta a gép belsejét az itt-ott megjelenő más szín is (pl. a biztonsági övek pirosak, a légikísérők egyenruhája is piros), szemben a Swiss komorabb szürke-kék belterével.
Repülésről ennyit, itteni életről valamit. Jön a tél, beszorultunk a beltérre, most érezzük igazán, hogy mennyire hiányzik egy közösségi tér a szálláson, ahol lenne valami kanapé, esetleg tévé, asztalokkal, nem mindig a konyhában ülni a kényelmetlen székeken. Az emberek cserélődnek folyamatosan, egyre több a magyar. A banda fogyatkozik, a nyári csapatból hárman maradtunk már csak. Vagy kiköltöztek, vagy elhagyták az országot. Szomorú.

DSC_0361.jpg


Voltunk borfesztiválon, belépő 20 frank, cserébe az összes kóstoló ingyen van. Szerények voltunk, a 100 frankos borból azért nem kértünk ki, de a 70 frankosat megpróbáltunk. Nem volt nagy eresztés, a legjobb egy alkoholmentes habzóbor volt, és természetesen a spanyol borok. Végül nem vettünk semmit, pedig megvolt a szándék, de a minimum rendelés 6 üveg volt.
Jelenleg a jövőt tervezzük, merre-hogyan, de azt kell mondjam, az első benyomás után pozitív élményekkel lettem gazdagabb az itt tartózkodásom alatt. Barátságos emberek, egyáltalán nem néznek ki maguk közül, nyitottak és segítőkészek. Az ország gyönyörű, lehetőségek széles skálájával.

Szólj hozzá!


2013.11.21. 17:06 Lex D'Arquebus

Egyszavas

Havazik.

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása