Tegnap megünnepeltük a csoportvezető születésnapját. Házi almapálinkát adtam ajándékba, remélem ízlik majd neki. Kissé K.O. vagyok most, pedig nem tartott sokáig. Öregszem, vagy mi.
Viszont megvolt az az élmény, ami eddig hiányzott, hogy kicsit lazák legyünk, beszélgessünk. Napközben nincs meg az a szociális kapcsolat, amit a Nexonnál a konyhai beszélgetések jelentettek. Tegnap viszont mindenki kiengedett kicsit. Fura volt egyedüliként, aki nem ért németül, de sokszor váltottak angolra, úgyhogy nem éreztem magam kellemetlenül. A végén már felmérést végeztünk, hogy az utca emberei közül hányan ismerik Oprah Winfreyt. Nem volt túl jó választás, mert nemrég tele volt vele az újság, úgyhogy 5-ből 5-en tudták, hogy ki. Viszont senki nem hajtott el minket, meghallgattak, normálisan válaszoltak. Pedig most komolyan, ha hozzám ilyen hülyeséggel jönne oda valaki, lehet nem lenne természetes a mosolyom. Úgy látszik megértőbbek az őrültekkel szemben. Végülis az ókori társadalmakban is volt, ahol áldottnak tekintették az ütődötteket. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.