Ugrás Svájcba

Csak kéne már valami hosszabb poszt. Meglátjuk, mi kerekedik ki ebből.
Múlt héten megérkezett az első hó, de mostanra semmi nem maradt belőle. Viszont hamarosan kezdődik a sí és szánkó szezon, reszkessetek lejtők. Lehet ehhez kellene mondjuk valami szánkó is, de kicsire nem adunk. Vannak egész ígéretes pályák, 3-5 kilométeres kiépített szakaszok, mert a sima lejtő már nem jó az embereknek. Kíváncsi vagyok, mit sikerül összehozni.
Repkedtem mostanában megint, de nem ez a lényeg, hanem hogy ennek folyományaként tegnap érdekes felfedezést tettem. Budapesten, a vámvizsgálat előtt legalább háromszor elmész a kiírás mellett, hogy a notebookot/tabletet vedd ki a kézipoggyászból és külön tedd be a tálcába. Ennek ellenére mindig van valami egybites júzer, akire külön rá kell szólni, hogy vedd már ki banyek. Fogja a sort, aztán meg meglepődik, hogy igen, a kulcsot is vedd ki a zsebedből, sőt az aprópénzt is. Olvasni luxus? Amúgy tegnap azt is megtudtam, hogy azért kell kivenni, mert elfogja a kilátást. Mármint a laptop és a tablet.

Mint azt már jeleztem facebookon, hogy rendelkezem azzal a különleges képességgel, hogy valahogy mindig sikerül szárnynál ülni a gépen. Ezt most sikerült biztosra megtudnom, mert az utolsó két úton átszállással közlekedtem, Zürich-München-Budapest vonalon (precízeknek ZRH-MUC-BUD), valamint Zürich-Bécs-Budapest (ZRH-VIE-BUD). Tegnap mondjuk már mosolyogtam magamon, mert sikerült Bp-Z között a gép leghátuljába foglaljak, erre a becsekkoláskor (erre van magyar szó?) mondta a hölgy, hogy átfoglalták a jegyemet, mert egy család így tudott egymás mellett ülni. Lehet tippelni hova tettek át. Természetesen a szárnyhoz. :) Érdekes, hogy mennyire más érzete van a különböző társaságoknak, még ha ugyanazon a géptípuson repülsz is. Ebben a hónapban repültem Lufhtansával, Austrian-nel és Swiss-szel. A legkényelmesebb ülések a Swiss-en vannak, de a legkellemesebb benyomást az Austrian tette. Talán azért, mert az ő színük a piros, és feldobta a gép belsejét az itt-ott megjelenő más szín is (pl. a biztonsági övek pirosak, a légikísérők egyenruhája is piros), szemben a Swiss komorabb szürke-kék belterével.
Repülésről ennyit, itteni életről valamit. Jön a tél, beszorultunk a beltérre, most érezzük igazán, hogy mennyire hiányzik egy közösségi tér a szálláson, ahol lenne valami kanapé, esetleg tévé, asztalokkal, nem mindig a konyhában ülni a kényelmetlen székeken. Az emberek cserélődnek folyamatosan, egyre több a magyar. A banda fogyatkozik, a nyári csapatból hárman maradtunk már csak. Vagy kiköltöztek, vagy elhagyták az országot. Szomorú.

Voltunk borfesztiválon, belépő 20 frank, cserébe az összes kóstoló ingyen van. Szerények voltunk, a 100 frankos borból azért nem kértünk ki, de a 70 frankosat megpróbáltunk. Nem volt nagy eresztés, a legjobb egy alkoholmentes habzóbor volt, és természetesen a spanyol borok. Végül nem vettünk semmit, pedig megvolt a szándék, de a minimum rendelés 6 üveg volt.
Jelenleg a jövőt tervezzük, merre-hogyan, de azt kell mondjam, az első benyomás után pozitív élményekkel lettem gazdagabb az itt tartózkodásom alatt. Barátságos emberek, egyáltalán nem néznek ki maguk közül, nyitottak és segítőkészek. Az ország gyönyörű, lehetőségek széles skálájával.