Ugrás Svájcba

Eltelt az első munkanap. Most kéne valami hosszabb hangvételű dolgot írni, de az az igazság, hogy semmi egetrengető nem volt. Ahogy az egyikük megfogalmazta, az a jó Svájcban, hogy minden egyszerűen csak működik.

Kaptam gépet, két monitorral, 8 giga RAM, I5 processzorral. A kávé, mint minden ilyen helyen, ingyenes,ezenkívül víz, kétféle kóla (light és sima), valamint rivella (svájci ital, mint az osztrákoknak az almdudler - bár nem olyan finom) vehető ki a hűtőből (1.5 literes palackokban). 

Szóval egyelőre minden simán megy, holnapután már éles feladatot kapok.

Biztos vannak itt magyarok, azok fúrnak reggel 7kor. Én meg nem hoztam a sajátom ellenfúrni.

12 óra autózás után megérkeztem. Fáradt vagyok, és nincs kedvem semmihez. Nincs ujjongás és lenyűgözöttség. Nem látom Svájcnak azt az oldalát, ami benne van az emberekben, hogy milyen szép vagy gyönyörű. Furcsa, lehet nem ezt kellene érezzem. Nem jött az, hogy akkor most itt akarom leélni az életem. Egy város, ami akár bárhol máshol lehetne. Az emberek nem különbek, sőt. A villamos is lehetne akár a 4-6 Budapesten. Talán a luxusautók előfordulása sűrűbb, mint otthon.

Első bejegyzés, még Magyarországról.

Mikor azt hallod, hogy nehéz Svájcban szállást találni, ami nem szálloda, el kell hinni. Nem vicc, tényleg közel lehetetlen. Kezdjük azzal, hogy lakást vagy klasszikus értelemben vett albérletet csak személyes találkozó útján lehet megoldani, tehát Magyarországról szinte egyenlő a nullával. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom. Végülis érhető, egy hang a telefonban vagy egy valaki az e-mail végén azt mond, amit akar.

Maradnak a kollégium jellegű szállások, vagy cég által biztosított megoldások. Nekem az előbbi jutott, három hét keresgélés, idegbaj után, indulás előtt egy héttel megérkezett a szerződés.

A szállás drága, nem érdemes átszámolni, emellett fel kell készülni nem kevés kaucióra is, általában két havi bérletnek megfelelő összeg.

6 nap múlva indulás.