Ugrás Svájcba

2014. április 24. 

Az utolsó bejegyzés, akkor úgy gondoltam, hogy pont jó alkalom befejezni az ugrás blogot, hiszen már nem ugrás van, hanem áttelepülés.

Közel 3 év telt el. Így kimondva ijesztő is valahol, mennyi minden történt azóta. 3 év, a fiunk azóta már nemcsak elkezdte a tanulmányait, hanem már második osztályba jár. Igaz, eléggé rögös út vezetett idáig. Nem ígérem, hogy nagyon összeszedett poszt lesz, hiszen 3 év alatt annyi mindent éltünk át, tapasztaltunk meg, hogy óhatatlanul is kimarad valami, vagy később jut eszembe.

Az első nyár kemény volt, hiába tart az iskolaév július közepéig, az óvoda azt mondta, hogy 2 hónapra már nem teszik be a csoportba, hanem majd augusztusban mehet 1. csoportba (kettő van összesen).
Akkor megkérdeztük, hogy miért 1-be megy, hiszen kor alapján bőven másodikba kell menjen, és Magyarországon is 3 évet járt óvodába. Azt mondták, hogy a nyelv miatt, mert ha másodikba teszik, és nem sikerül felvenni a nyelvet, akkor vissza kell tartani, és ez bekerül a kartonjába, ami később gond lehet. Így meg év közben is átmehet második csoportba, ha minden jól megy, onnan meg iskolába. Rendben.

Óvodakezdés, kaptunk egy elég fura óvónőt. Véleményünk szerint vagy bevándorlóellenes, vagy egyszerűen nem bírt minket, gyakorlatilag nem kapott segítséget tőle a gyerek, fél év után is épphogy beszélt valamit, de inkább meg se szólalt, nem érezte jól magát. Szülőin minden alkalommal kérdeztük, hogy írassuk-e be különórára, mert nem voltunk elégedettek a haladással, de mindig azt kaptuk, hogy adjunk neki időt. Persze ott lebegett felettünk, hogy nem mehet iskolába, és azt azért nem szerettük volna, hogy majd 8 évesen kerüljön első osztályba.

Ugorjunk kicsit a sztorival, a lényeg, hogy év közben sikerült azt a szintet elérni, hogy bekerült a második csoportba, majd egy év múlva elkezdhette az iskolát.

Azért akarom ezt leírni, hogy ha valaki idetéved, hasonló helyzettel, tudjon róla, amiről mi nem tudtunk, és a kérdéseink ellenére sem kaptunk információt, hogy a gyermeknek a bevándorlást követő első évben JÁR külön németóra, amivel felhozzák a szintjére. Az iskolában kérdezték tőlünk meglepődve (1.5 év után), hogy nem kapott különoktatást??? Nem, nem kapott. Érezték, hogy sárosak az ügyben, úgyhogy kerestek megoldást, és hogyhogy nem, a gyerek elkezdett svájciul és németül beszélni, kiváló eredményeket ér el az iskolában, nem kellett semmilyen felkészítő az első osztályra. Ehhez viszont kellett az, hogy igenis ne hagyjuk magunkat, hanem menjünk a dolgok után, hiszen a gyerek jövőjéről van szó. Erre buzdítottak a kollégák is, hogy szóljunk, ha fenntartásaink vannak, kérdéseink, mert akkor tudnak segíteni. Semmi olyat nem tapasztaltunk (leszámítva az óvónőt), hogy itt én vagyok a kiskirály az iskolában, nekem kell gazseválni, hogy a gyereked jó oktatást kapjon.

Az oktatás egyelőre kényelmes tempóban halad, az iskolatáska alapvetően egy darab üzenőfüzetet és egy tízórais dobozt tartalmaz. Néha benne van a házi feladat és ennyi. Mindent biztosít az intézmény, a könyvektől, munkafüzetektől kezdve az írószerszámokig.
Nem stresszes túlzottan, házi feladat mostanában inkább csak angol van, előtte néha volt matek, vagy olvasás.
A legnehezebb az, hogy általában délben vége az oktatásnak, emiatt a gyerekfelügyelet nagy kérdés, hogy fizetős napközi, vagy az egyik szülő nem dolgozik. Persze van még a nanny, szitter, de az is csak egyfajta napközi megoldás. Reggel 8:20-kor van becsöngetés, tehát gyakorlatilag 3.5 órát töltenek az iskolában. Két délután van még 2.5 óra, szerdán mindenkinek kötelezően szabad a délután, nehogy elfáradjanak a gyerekek.

Tantárgyak ilyenek vannak, hogy olvasás, írás, barkácsolás, könyvtárlátogatás, torna, úszás. Környezetismeret.

Hogy mi hol tartunk? Az majd a következő poszt.